quine

gonosz apró szörnyek tartják megszállás alatt a lakást, felforgatták a nappalit és sikongatva ugrabugrálnak a tévé előtt---
az egész úgy kezdődöt, hogy elmentünk lottózni, A és H isijét támogatandó. a lottózás abban áll, hogy kartonokat kell venni, 0-90 véletlenszerűen elszórt számokkal, aztán egész este bágyadtan kukoricaszemeket kell rakosgatni a kihúzott és kartonunkon üldögélő számra. a teljes sorok végén hevesen üvölteni kell, hogy kiiiiin, a teljes kartonnál meg artikulálatlanul kell üvölteni, úgyse tűnik fel, mert az asztalnál ülők mind ugyanezt csinálják. és ha szerencsénk van, senkinek nem volt előttünk teljes sora/kartonja, és akkor kapunk egy csinos ajándékkosarat. közben a jelenlevő kölkök fel-alá rohangálnak és bemásznak minden útba eső asztal alá, a nyerteseket meg kukoricával dobálják meg, aztán néha bőgnek is vigasztalhatatlanul, mert elzúgtak a nagy rohanásban, szal igazán hangulatos, miközben a színpadon a mókamester ismerkedik a modern kor rejtélyeivel, és még mindig nem érti, hogy a mikrofon épp azért van, hogy ne kelljen üvölteni, hogy vihar- a- takaró- alatt- hatvankilenc, krisztell- combjai- tizenegy, krisztof- mogyorói- hatvanhat...
na és a negyedik menetben S okosan taktikázva megvárta, amíg a hiányzó tizenöt előbújik a kerékből, aztán üvöltöttünk rendesen, ahogy kell, s mire felocsúdott volna, hogy 'azannya, mit is nyertem', már ott ült előtte a wii,s ezzel az este legutáltabb résztvevőivé avanzsáltunk, több kiló kukoricával a nyakunkban, amit a vérszomjas kölkök zúdítottak ránk.
na. most az összes ismerős kölök bejelentkezett kipróbálni, én meg itt rakosgatom őket egyik sarokból a másikba, és felügyelem a rendet. jó kis szerda ez. ha eccer én leszek minden franciák köztársasági elnöke, eltörlöm a szerdai iskolaszünetet, az tuti.