hétfő, február 26, 2007

most már...

... azt is tudom, milyen érzés az, amikor bekopog az első opponensim az emilcímemre. biztos azt is megtudom majd, milyen elolvasni. de most még csak itt ülök a gép előtt, rémült csendben, és azon sipogok magamban, hogy a holnapi nap mindenképpen jobb lesz az olvasásra, mint a mai, sőt, talán a holnaputáni lesz leginkább az igazi... és hogy fene vigye, nem is tudom, mitől félek jobban.
ja, és azt is tudom már, milyen is az, amikor magamnak se mondok igazat. he.

3 megjegyzés:

banditgirl írta...

na, mar elolvastad? es netan ez egy visszajelzes irasodra? vagy csak ugy irogat neked a draga?

Névtelen írta...

pontosan egy hettel kesobb, vagyis ma sikerult elolvasnom. es nem, nem csak irogat, ez mar a verre meno vedes elso felvonasa.

banditgirl írta...

huuu, aszentyit. nagyon szoritok. t'om am, milyen az. es milyen volt elolvasni? ugye nem is olyan rossz? figyu, en tudom, hogy a kovetkezo felvonas is siman fog lemenni.