közben teljesen bemantrázódtam, leégett a vállam, két l mert kettő van belőle, motyogom magam elé biztatóan, a garigue szétkarcolta a lábamat, elfecsegtünk mindenféle szűk ösvényen szembejövőkkel, kutyatartók előnyben, főleg a kékszemű weimari kölyök nyűgözött le bennünket, rácsodálkoztunk az egyedül trekkingelő hetvenes nagymamára, aki úgy szökellt le a sziklás hegyoldalról, mint egy jólnevelt túrasapkás zerge, aztán délutánra megállt az idő, kezdődő fűszeres nyárillat, s keleti szélben lebegő sirályok, kiteregettem száradni kimosott agyamat, és beledúdoltam kongó fejembe, face à la mer....ps. s is megbúvik ám a képen, diszkréten.
2 megjegyzés:
mer az előbb elbasztam:
où les cyprès se balancent--nekem asszem ez a kedvenc sorom abból a dalból.
és én is ííííígy éééérzem magam pont, csak itthon. esti zápor, földszag, kajabáló feketerigók.
es vegig azon morphondiroztam, mi a franc hianyzik, mer' valami megis, dacara az eledo illatnak, ami meg nem a zigazi, de mar lehet sejteni, milyen lesz, ha beindul a nyargyar, mikozben tagul a tudom ezerrel meg erezhetoen bujok ki a borombol, valami megis, aztan hat persze, csaptam magam homlokon. a kabocak.
Megjegyzés küldése