a könnyek nem jönnek. csak a gyomrom, az hagy cserben. mint amikor a bécsi vidámparkban bennrekedt sikollyal a torkomon váratlanul lezúgtunk a magasból. ugyanaz a kínzó, remegő üres lebegés gyomortájon. valahol, egy homályos belső sarokban szomorú bólintással beiktatom ezt is. kl. és a végleges hiány. olvasnék valamit, kinn a napsütésben, de petri összesem kétezer kilométerre, egy másik élet porosodó relikviái között. más nincs. elüldögélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése