észrevétlenül hozzászoktam, hogy péntek esténként az uszodában egy egész sáv csak az enyém, még ha szűk egy órára is, a tengerről nem is beszélve, így aztán egész héten arisztokratikusan morcogtam a parton, mire rájöttem, vazz, emberek vannak a vízben, ráadásul több is, és néha ki kell kerülni őket, s nem lehet csak úgy vaktában belekalimpálni a kékbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése