két nap abszurd-káosz-csoda után (ami persze attól függ, honnan is nézzük, majd mint a kanti fenséges, én pl. innen a békés hómentes mikroklímából némi nosztalgikus irigykedéssel sóhajtoztam végig) visszaállt a teremtés megszokott rendje, annak minden veszteségével. ezekben az apró kizökkent pillanatokban megmagyarázhatatlan imádat tölt el az itteniekkel szemben, most épp legszívesebben mindegyiket megszorongatnám, ahogy esetlenül bukdácsolnak a galaktikus hótaposóikban a rűdöpoálü kockakövein, a világvégét túléltek büszkén mindentudó mosolyával... és a képeket ft követte el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése