Pigling Bland, on tip-toe, covered
her up with an antimacassar.
A Holland-Bandura és a Rothwell-Miller tesztek annyira megviseltek, hogy inkább szkippeltem az ebédet, és emberi szóra váltottam az így nyert időt, beesvén Ihez, aki igazából nem is szereti, ha ebédidőben zavarják. I nagyjából kilencvenöt, mostanság kicsit beteges, de még így is messze lehagy, le-felkocogván az elsőről-re, vagy együtt vadászván kakira a helyi piacon. Szal I igazán figyelemre méltó jelenség, és szeretetreméltó is, én legalábbis mindig elolvadok, ha a maga egyötvenjéről pipiskedve buksisimit oszt, a köztünk rituáléként rögzült 'jáááj, hogy szúrsz' mondattal megspékelve. És I valahogy megérezte, hogy kifejezetten rossz napom van, mert nem morgott, hogy rosszkor esek be hozzá, hanem egy harsány 'öt perc' kíséretében levette a gázról a fél csirkecombot, megszereltette velem a rózsaszín rúzsát, arrébbtolatta a bőrfotelt, és megcsodáltatta a fikuszt. És foteltologatás közben rájöttem, mitől olyan otthonos nekem I szobája: a bőrfotelon trónoló megtermett antimacassar-tól, mint valamikor rég egy másik I nappalijában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése