vége a víg időknek, amikor bosszantásiból mindenféle huncut polipkölykök oda bújtak előlem, ahova épp kerge kedvük diktálta.... mert megjött az én roppant drága és roppant törékeny, saját szemre összerakott maszkom. az uszodában már kipróbáltam, de ott ugye nincsenek izgága vízi népek, csak izgága apnéisták, akik - lebuktak a gazok - imádnak szamárfület mutatni a kezdő búvárbojtároknak... most meggyújtok néhány gyertyát a vonatkozó szentnek, hogy vonuljon már máshova a misztrál, és jöjjön egy kis nyugis napfény, aztán bele a tengerbe, bele ám...ez meg a napi hümmögnivaló, kávéhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése