kedd, március 22, 2011

name it

ki mondta, hogy az amatőr természetbúvárnak könnyű a dolga?
heti kiskedvencem tengerisün vadászaton talált rám, s ragaszkodó természetének köszönhetően jó negyedórába került, míg végre biztonságban lerázhattam magamról. hiába forgattam a kesztyűmet, s igyekeztem hullám- és fényvédett, ötcsillagos kavicsok alatti helyekre gyömöszölni, őkelme álmos egykedvűséggel inkább választotta a kezemet, mint a hívogató tengeri lakosztályokat.

egyébként izé, egy csukacsőrös gébről, vagy inkább egy csőrös csukagébről, vagy pontosabban egy tapogatóhalról, vagyis egy pajzsoshasú halról, vagyis.... eh, egy lepadogaster lepadogasterről van szó, életnagyságban. először is tényleg géb, de távolról, ránézésre nincs sok köze a többihez, a csukáról nem is beszélve. másodszor már Brehm is a Bathypterois atricolort nevezi tapogatóhalnak,aki aztán végkép nincs köszönőviszonyban az én játszócimborámmal. ráadásul a Lepadogaster candoliit sikerült angol tapogatóhalnak keresztelni, amit az angolok maguk nemes egyszerűséggel Connemarra clingfishként emlegetnek, khmm, ugyebár.
így aztán miközben némileg dideregve elszöszöltünk az elválással, úgy döntöttem, maradok a kékfoltos tapadóhalnál. amire az érintett is rábólintott, majd beiszkolt egy csinos kavics alá.
névprobléma megoldva, biszont jól begfáztam.

Nincsenek megjegyzések: