nem is tudom, mondtam-e már (persze, hogy nem, kommunikációs gödörben kuporgok hetek óta), de megjöttek a kabócák. másfél hete, egészen pontosan hetedikén délben. nnna. szokásos rituális pasztisz lecsúszott, s boldog sóhajjal nyugtáztam, hogy a teremtés rendje még mindig értelmezhető. bah. mindez persze nem érdekes, mint ahogy az sem, hogy mától egy olyan lakja be a kert végében (ne tessenek hangosan felröhögni, ez a durván négy méter távolság igenis egybeesik a kert végével) álló fenyőt, aki egymagában képes leüvölteni az összes többit és - mondom én, van benne rendszer - a szomszéd állandóan bömbölő kiskölkét, dacára a nagykoalíciónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése