na most akkor mit csináljak ezzel a magyarral, elküldjem orvosira???- szól hátra a válla fölött az ügyintéző, majd a kolléga tétován ingó fejét látva rámmosolyog. - tudja mit, nem küldöm, elvégre mégiscsak európai, nemde? - én meg a kisablak másik oldalán fecergek a széken, és gyűrögetem a három kilósra sikeredett dosszié szélét, kínosan udvarias arccal, és igyekszem nem sre nézni, aki valamit motyog az orra alatt, ami nem hangzik túl kedvesen, érthető, végigcsinálta velem az omi-s kínlódás egy részét, még emlékszik.
na, maradhatok megint egy évet.
na, maradhatok megint egy évet.
3 megjegyzés:
egy évet? csak? uniós pógárként?
nem minden papsajt. itt sem. egy ev, munkavallalasi nelkul. oszt meg oruljek, szigorodo bevandorlasi torvenyek, nehany kitoloncolas, ossznepi hepaj. mellesleg, itten (http://www.inter-lgbt.org/spip.php?article693) van nehany erdekes kerdes/valasz, a 2. kerdeskor utsoelotti resze foleg.
nevazz. milyen naiv vagyok. és akkor miből lehet megélni ez alatt az egy év alatt?
Megjegyzés küldése