tanuljunk nyelveket!

Újabb délután A-val. S bevásárol, A a gépen gyilkolászik a Gyűrűk ura játékkal, én meg a bibliográfiámat gépelem S laptopján. Elég reménytelen vállalkozás, A kétpercenként felsikít, „néééééézd milyen új lovagom /íjászom /varázserőm /kastélyom /szövetségesem /táborhelyem /kincsem /szörnyem /lópikulám vaaaan!”, vagy „oooo, K, gyere gyorsan, nem direkt nyomtam meg azt a gombot, ami miatt lefagyott a gép”... bibliográfia lassan halad, többszöri nekifutásra még mindig ugyanazt a sort vacakolom, és A lelkesedése sem lankad... „Hogy mondják azt magyarul, hogy ’jó napot’?” Válaszommal elszöszöl egy darabig, csiszolgatja a kiejtését, miközben Mordor seregeit aprítja. „És azt, hogy ’viszontlátásra’?” Kénytelen vagyok benevezni egy kávéra, a gép szörtyögése legalább elnyomja a gépből áradó csatazajt.

„Akarod tudni, hogy mondjuk Szamoán azt, hogy ’jó napot’?” Meg sem várja, már mondja is, hogy „*&£$@”. Gyanút fogok: „Nem úgy mondjuk, hogy ’talofa’?” A sértődötten válaszol: „De, úgy is mondjuk, de én a nagyon udvarias ’jó napot’-ra tanítalak meg. Azt is akarod tudni, hogy ’viszontlátásra’?” kérdezi, mintha mondhatnék nemet... A délután lassan telik, már Isengard is elvesztette a fél seregét, S még sehol, én egyre megadóbban sóhajtozom. Megváltó telefon. Nem S, hanem A anyja, a világ másik végéről. Aztán egy egykorú unokaöcsivel folytatott magvas beszélgetés következik („Hey, Y, I will cut your balls!!”), majd újra a türelmét hallhatóan épp elvesztő anya; A cseveg kicsit, de belekeveredik valami csetepatéba némely elszemtelenedett szörnnyel, és átpasszolja a kagylót nekem. „*&£$@, E!” vigyorgok a telefonba, de a döbbent csenden túl semmi. „Halló?? E?? Itt vagy még??” E belefúj a telefonba. A közben már a beépített szekrényben visít fékevesztett jókedvében. Elemi erejű megvilágosodás. Többszörösen elnézést kérek E-től, aki maga is összerakja az egészet, és fuldoklik a röhögéstől. Én is. A közben a nagy örömködésben becsurgat a nadrágjába, ez kellőképpen lehűti. Engem is. Nadrágcsere.

A hallgatagon népirt a gépen, én végre haladok. „Igazából azt tanultad meg, hogy ’pisifejű’ meg ’kakafejű’”, súgja oda kuncogva. Közben S megérkezik, két nagy szatyorral felszerelve nyit be az ajtón, és úgy kell megkapaszkodnia a hangorkánban, „*&£$@, pisifejű” üvöltjük spontán kórusban. S-t meglepi széles jókedvünk, gyanakvóan ráncolja a szemöldökét. „Ez olyan jónapotféleség Szamoán, most tanultam” füllentek A heves bólogatásával alátámasztva. S meghatva pillog ránk, „nahát, milyen kedvesek vagytok, fa’afetai!” „Igazán nincs mit, Tata d’amour” mondja A selypegve, és bokánrúg, mire én kimenekülök vörösbegyet nézni a kertbe. A perceim meg vannak számlálva. S meg fog ölni, amint rájön.