S ma hazatér a konferenciás tengeren is túlról (rémülten döbbentem rá két nyafi közben, hogy ha tegnap este az ellenkezőjét jelenti be, az se rázott volna meg, jó a csend meg az önként vállalt munkatempó), márványsajttal, diósörrel és némi izomlázzal felszerelve, én ébredés közben adf-es önpartyval igyekszem helyrerázni a világgal szemben enyhülni látszó undoromat és olyan lejárt vackokat olvasok kávéhörpöléssel* egybekötve, mint ez is:
http://www.telegraph.co.uk/opinion/main.jhtml?xml=
/opinion/2005/01/02/do0206.xml&sSheet=/opinion/
2005/01/02/ixop.html
http://www.telegraph.co.uk/opinion/main.jhtml?xml=
/opinion/2005/01/02/do0206.xml&sSheet=/opinion/
2005/01/02/ixop.html
*a kávé egyetlen megbocsáthatatlan tulajdonsága a harmatos reggeleken, hogy lötyög. leginkább ki. ütemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése