Ez is egy kedves történet. 1886-ban M. C. Stevenson Washingtonba megy első számú zuni informátora, We’wha társaságában, aki gyorsan az előkelő körök kedvencévé válik, a lapok az indián hercegnő szépségéről cikkeznek, ő meg sző-fon az úri szalonok félhomályában, s szabadon jár-kel a női boudoirok dzsungelében. Még az elnök és felesége is fogadja, hogy aztán elbűvölten nyilatkozzanak a légiesnek nem igazán mondható We’wha lenyűgözö modoráról. Aztán We’wha hazatér, továbbra is törzse megbecsült tagja, Stevenson quasi-bizalmasa, mígnem egy szomorú szívroham át nem repíti az örök vadászmezőkre. Aztán jön a magát humorosnak gondoló Clara True, aki Stevenson ügyvédjének ír egy gonoszkodó levelet 1908-ban, amiben engedélyt kér annak nyilvánosságra hozatalához, hogy We’wha valójában lhamana (berdache) volt. Hát így. Mellesleg, Stevenson 20 év napi kontakt után nem jött rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése