
izé, emlékeim szerint egy napos helyre költöztem....


két nap abszurd-káosz-csoda után (ami persze attól függ, honnan is nézzük, majd mint a kanti fenséges, én pl. innen a békés hómentes mikroklímából némi nosztalgikus irigykedéssel sóhajtoztam végig) visszaállt a teremtés megszokott rendje, annak minden veszteségével. ezekben az apró kizökkent pillanatokban megmagyarázhatatlan imádat tölt el az itteniekkel szemben, most épp legszívesebben mindegyiket megszorongatnám, ahogy esetlenül bukdácsolnak a galaktikus hótaposóikban a rűdöpoálü kockakövein, a világvégét túléltek büszkén mindentudó mosolyával... és a képeket ft követte el.

elvileg carambot-t akartunk fogni, be is szereztük a vonatkozó hadifelszerelést, carambotier, szardínia, szendvicsek és heineken, amiből persze csak az első kettőnek van igazán szerepe a halászkalandban, a többi pusztán arra jó, hogy ne unatkozzunk, míg a vonatkozó carambot eldönti, benevez-e a csaliszardíniára. aztán végül is a carambot-kolónia csekély létszámú jelenlétét az a nem túl szerencsés polip ellensúlyozta, aki a gulyáskommunizmus lelkes híveihez hasonlóan úgy vélte, hogy az ingyenszardíniák megjelenése több mint természetes, sőt. így aztán A hangos visítások közepette észrevette, S kihúzta a kövek közül, D puszta kézzel helyben elintézte, E bevállalta a konyhai teendőket, K meg majd jóízűen megeszi....