hát biza, itt is tagadhatatlanul nyomul a tavasz, amit én spec a mágikus-gyömbéres mangócsatnimnak tudok be, mert effektive azóta van napsütés és jóidő, amióta kétségbeesésem tetőfokán nekiálltam kockázni a S által csicsókaként vett friss gyömbért...
így hát hála a mangócsatninak, lehet újra abban reménykedni, hogy egyszer talán még valami elfogadható színre is szert teszek, meg farmerban-atlétában kertet ásni (na ennek értékéből jelentősen levon az a tény, hogy egyetlen kis piros gyerekásónk lehetetlenné tesz minden macho heroizmust) s közben harcolni a "helyenként hegyeset pökni" ördögével (hogy is mondta volt nagyapám? a paraszt nem vész el), meg nyakfájásig bambulni a szomszéd fenyőn ropogtató mókust (akinek ezennel megbocsátom, hogy állandóan az ajtónk elé dobálja a lerágott toboz-csutkákat)...
így hát hála a mangócsatninak, lehet újra abban reménykedni, hogy egyszer talán még valami elfogadható színre is szert teszek, meg farmerban-atlétában kertet ásni (na ennek értékéből jelentősen levon az a tény, hogy egyetlen kis piros gyerekásónk lehetetlenné tesz minden macho heroizmust) s közben harcolni a "helyenként hegyeset pökni" ördögével (hogy is mondta volt nagyapám? a paraszt nem vész el), meg nyakfájásig bambulni a szomszéd fenyőn ropogtató mókust (akinek ezennel megbocsátom, hogy állandóan az ajtónk elé dobálja a lerágott toboz-csutkákat)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése