Moll

The Roaring Girl

"I have no humour to marry: I love to lie a' both sides a' th' bed myself; and again a' th' other side, a wife, you know, ought to be obedient, but I fear me I am too headstrong to obey, therefore I'll ne'er go about it. I love you so well, sir, for your good will I'd be loath you should repent your bargain after, and therefore we'll ne'er come together at first. I have the head now of myself and am man enough for a woman; marriage is but a chopping and changing, where a maiden loses one head and has a worse i' th' place. "

húsvét

Ajaj, húsvét, régi rémálmaim egyike, sonka- pirostojás- hajnalilocsolókkiazágyból- krasznajamoszkva- bandiarészegszomszéd- triplahajmosás... most szendvicsszerűre sikeredett, kezdésnek lötyögős focimeccs a kölkökkel, fűfoltok a farmeromon, kékek a sípcsontomon, azért mégiscsak lihegek a végén, nem vagyok még csúcsformában.... zárásnak séta a parton, térdig tengerben, napba feszített vállal, még nem kezdtem el a szezont, bezzeg tavaly, februárban utánavetődtem A elúszni látszó OM-es gumilabdájának (amit aztán az idén egy kutya harapott ketté ugyanazon a partszakaszon, gazdája hirtelen távolba meredő szeme előtt, A zokogott is kicsit, inkább dühből, mi meg tehetetlenül álltunk, meg némileg megalázottan is talán, ki szeret tehetetlennek mutatkozni kiskorú rajongók előtt), lazán cipőstül-farmerestül, s a bátortalan napsütésben kimerészkedő családoktól benépesült strandon megállt az idő, ennyi tátott szájat rég láttam, amint másztam kifelé, hajamból-pólómból-nadrágomból-cipőmből patakokban ömlő tengerrel, boldogan ölelve a fonnyadt labdát, S csak a fejét rázta, A meg a homokban hempergett a röhögéstől, aztán haza kellett jönnünk átöltözni, s az anyósülés még napokig tocsogott a víztől, J mondta is, hogy ez a fejes szabadságvágyam felülmúlhatatlan megnyilvánulása volt, S szerint meg a hülyeségemé, na de most igazán jól viselkedtem, azt persze hozzá kell tenni, hogy kib**** hideg a víz, meg misztrál is van.... ami napi hangulatomnak akár árthatott is volna, az a köztes pár óra, családi ebéd címén... S nővérének pasija fél óra után sikeresen mámorba lőtte magát a pastis-bor párosítással, a pezsgőnél már félrebeszélt, az ülésrendnek köszönhetően nagyjából az én fülembe... fura móka az, amikor nagykorú pasik kizárólag életük azon 10 percével tudnak rendet vágni a teremtés inogni látszó gépezetében, amikor összehoztak két gyereket, nagyjából véletlenül, mert ahhoz túl kábák voltak, hogy gumit keressenek a fiókban... ma valahogy az is belefért, hogy szó nélkül zsebretegyem azokat a célzásokat, miszerint nekünk ehhez minimum Lourdesba kell zarándokolni... nem tudom, meddig alkalmazható még az óvatos szemöldökráncolással egybekötött lázas koncentráció mímelése, majd a teljes tanácstalanság, bocsnemértemmitmondsz?... lassan kezd hiteltelenné válni az ’én nem beszélni franciájul’ taktika... hát így, húsvét.

bicepsz

Te J, csinájjá má blogot!!!! Mert ha nem, zaklatni foglak, úgybizám!

van mááááásik

ez itt a csoportszellem, személyesen....

pointu

asszem lassan tényleg beindul a szezon, csinosítják a hajókat... szives figyelmetekbe ajánlanám az orrán hegyesedő piroskupakos fallikus akármit, igazán csinos, kötelező darab, a horgászparti túlélésének elengedhetetlen kelléke e vad vizeken...

ani

na, tegnap este megvolt az ani difranco koncert. nélkülem. hajaj. :o((

TÜK

Mond ez valakinek valamit? Titkos ügyirat kezelés. Ifjúkorom egyik meghatározó élménye volt, amikor a Terimpex egyik osztályvezetője bonyolító-palánta koromban felvilágosított (jaj hogy szerettem én azt, amikor azt lehetett válaszolni az ostoba érdeklődésekre: „Én? Bonyolítok.”) a TÜK ügyosztály létezéséről. Innentől kezdve külön sportot űztem a titkos iratok beazonosításából, mert ugye ami a TÜK kezén átment....

Mindez egy könyvről jutott az eszembe, Aboriginal Woman Sacred and Profane (by Phyllis Kaberry, introduced by Sandy Toussaint and published by Routledge in 2003). Az új kiadás tartalmában szegényebb mint az eredeti, 1939-es kötet, vagy az 1973-as Gordon Press edition, pedig azt várnánk, azóta okosodtunk, hisz egészen az ötvenes évekig vannak ’first contact’-ok eleddig ismeretlen csoportokkal... Az előszó nem csinál titkot a kurtításból: "Following consultations with senior Aboriginal women, several sections of Karbery's original book have not been reproduced." Cool. Vidám példája ez a kontraproduktív cenzúrának, azon ostoba meggyőződésnek, hogy a kultúra valami statikus cucc, a mindenféle párbeszédet lehetetlenné tevő whitefellas/abos árokásásnak, a komolyan vehető tudományos teljesítmény haláláról nem is beszélve.

Mellesleg - ennyit a cenzúra hatásosságáról - a neten fenn ül a két kötet összevetése a tartalmilag változott oldalak jegyzékével....

Björk

Azon morfondíroztam el így beesteledvén, hogy Aranka főhadiszállásán miért is ráz meg minden egyes alkalommal Guðmundsdóttir kisasszony melleinek látványa... pedig...

Entzauberung der Welt

"le chemin dans le garigue"- ezen most elszórakozom egy darabig à la önmítoszrombolás...

Tjina

Mittomén, hogy lehet megúszni a nyálba keveredést. Próbálom már egy órája, nem megy. Ha lenne használható gépem, most idetennék mankóként egy képet, de az is nyál lenne a végén, minden errejáró turista hasonló képeslapokkal fárasztja az irigyeit.

Két és fél óra fárasztó és végeredményét tekintve ad hoc menetelés után, az elvesztett ösvény keresésének reménytelen erőfeszítésétől zihálva, egészen váratlanul egy kétszáz méteres sziklafal tetején találtuk magunkat, alattunk és szemben a tengerrel. S ámulat és végkimerülés között ingadozva rogyott le egy megtermett kőlapra, én meg a saját pulzusom és a hullámok ritmusától kábultan léptem ki a szélére és dőltem bele a szélbe, hogy mint egy hipnotizált belevesszek abba a valószínűtlen türkizbe, ami lenn, a széthasított hófehér sziklák árnyékában fodrozódott. És akkor a lábam alatti mélységből hirtelen felcsapott egy gabion, talán egy-másfél méternyire tőlem ottragadt (down with the gravity) s hosszan lebegett a száradó garigue illatával töltődő levegőben, szürke tollcsomó két sejtelmes türkiz között. Farkasszemet néztünk, én a lábam alatti sziklát lassan elvesztve, ő hóna alatt a semmivel.

Talán egy századmásodpercre megkisértett a helycsere gondolata, talán nincs is más lehetséges válasz, mint a felkínált és rögtön visszavont gesztus. Zavaros. Abban a századmásodpercben érteni véltem.

i:q (1)

Ez is egy kedves történet. 1886-ban M. C. Stevenson Washingtonba megy első számú zuni informátora, We’wha társaságában, aki gyorsan az előkelő körök kedvencévé válik, a lapok az indián hercegnő szépségéről cikkeznek, ő meg sző-fon az úri szalonok félhomályában, s szabadon jár-kel a női boudoirok dzsungelében. Még az elnök és felesége is fogadja, hogy aztán elbűvölten nyilatkozzanak a légiesnek nem igazán mondható We’wha lenyűgözö modoráról. Aztán We’wha hazatér, továbbra is törzse megbecsült tagja, Stevenson quasi-bizalmasa, mígnem egy szomorú szívroham át nem repíti az örök vadászmezőkre. Aztán jön a magát humorosnak gondoló Clara True, aki Stevenson ügyvédjének ír egy gonoszkodó levelet 1908-ban, amiben engedélyt kér annak nyilvánosságra hozatalához, hogy We’wha valójában lhamana (berdache) volt. Hát így. Mellesleg, Stevenson 20 év napi kontakt után nem jött rá.

elle danse seule

S ma hazatér a konferenciás tengeren is túlról (rémülten döbbentem rá két nyafi közben, hogy ha tegnap este az ellenkezőjét jelenti be, az se rázott volna meg, jó a csend meg az önként vállalt munkatempó), márványsajttal, diósörrel és némi izomlázzal felszerelve, én ébredés közben adf-es önpartyval igyekszem helyrerázni a világgal szemben enyhülni látszó undoromat és olyan lejárt vackokat olvasok kávéhörpöléssel* egybekötve, mint ez is:

http://www.telegraph.co.uk/opinion/main.jhtml?xml=
/opinion/2005/01/02/do0206.xml&sSheet=/opinion/
2005/01/02/ixop.html

*a kávé egyetlen megbocsáthatatlan tulajdonsága a harmatos reggeleken, hogy lötyög. leginkább ki. ütemre.

Gráf

http://vincemakka.blogspot.com/2005/03/ungr-klra.html
Továbbra is úgy gondolom, hogy ez kifejezetten gusztustalan és ostoba.
A meleg kiskáté kiegészítését javasolnám tisztelettel azon ponttal, hogy mások kapcsolati gráfjának elemzése közben néha határozottan ajánlott belepillogni a tükörbe. Hátha az elveszi az étvágyat. Na.
A többi, menetközben gondolt miegymás meg alapvetően jól érzi magát blog nélkül is, asszem.

honvágy

...ha valakinek véletlenül legyőzhetetlen hiányérzete támadna, örömmel jelenthetem, hogy a ricotta sikeresen képes pótolni a beszerezhetetlen túrót - elégséges méretű kétségbeesés esetén....
jelige: túrógombóc

trendi

Van új kedvenc reklámom. Nagyon szilikon fekete lányok riszálnak nagyon turbora vett járgány mellett, miközben egy nagyon állat fejpántos faszi reppel valami nagyon macho szöveget, nagyon trendi klip, nagyon trendin bevillanó fenekek-mellek, remegő húshegyek nagyközeliben, tisztára mint az igazi. Aztán az egyik táncoslány odasétál a kamerához és beleszól: „ha arra vagy kiváncsi, hogy miért kell minden klipnek így kinéznie, kérdezd meg a Universal főnökétől.”
Mindezt svéd állami pénzen.
(forrás: culturpub/m6)

itt is tavasz

hát biza, itt is tagadhatatlanul nyomul a tavasz, amit én spec a mágikus-gyömbéres mangócsatnimnak tudok be, mert effektive azóta van napsütés és jóidő, amióta kétségbeesésem tetőfokán nekiálltam kockázni a S által csicsókaként vett friss gyömbért...
így hát hála a mangócsatninak, lehet újra abban reménykedni, hogy egyszer talán még valami elfogadható színre is szert teszek, meg farmerban-atlétában kertet ásni (na ennek értékéből jelentősen levon az a tény, hogy egyetlen kis piros gyerekásónk lehetetlenné tesz minden macho heroizmust) s közben harcolni a "helyenként hegyeset pökni" ördögével (hogy is mondta volt nagyapám? a paraszt nem vész el), meg nyakfájásig bambulni a szomszéd fenyőn ropogtató mókust (akinek ezennel megbocsátom, hogy állandóan az ajtónk elé dobálja a lerágott toboz-csutkákat)...

oops

na és ez milyen vicces...
http://www.washingtonmonthly.com/features/2001/0205.florida.html

szómágia

Én nem igazán ismerem széphazám parlamenti viszonyait, a Duna parti fehérházban viszont jártam vala néhányszor, évekkel ezelőtt, s az már akkor is elég felszereltnek tűnt, már ami a dossziékat/ számítógépeket/ titkárnőket/ lelkes politikusimitátorokat illeti. Szal nem hinném, hogy ha egy képviselő tájékozódni akarna, mielőtt teszem azt kinyitja a száját a sajtó előtt, ne tehetné meg. Már ha akarna.
Mindez a pedofíliába bújtatottan buzizó semjénféle családmentőkről jutott eszembe, miközben egy cikket nyálaztam át az Európa Tanács egyik jelentéséről, mely - mit ad 'sten - a kiskorúak kárára elkövetett nemi erőszakot tárgyalja. Elég érdekes. Az esetek 72%-ában ui. az erőszak elkövetője családtag, ami szerény női logikám szerint minimum incesztus, ugyebár, bár azt kérés nélkül is belátom, hogy a családvédelmi hiszti saját magát qrná valagba ezzel az adattal, és azt nem szivesen tenné, már ha jól sejtem anális affinitását.
Az az apró adalék, hogy az ehhez csatolt felmérés szerint a megkérdezettek 74%-a esküdött fel arra, hogy a fiatalkorúakat megerőszakolók családon kívüli "idegenek", vagyis csúnya pedofilok lehetnek csak, nem menti Semjént. Ebben a 74%-ban nem voltak jelen "családvédelmi szakpolitikusok".
Hát így kell négy legyet egy csapásra. Gyűlöletünk tárgyát beazonosíttattuk, kipipálva. A családon belüli erőszak összes mocskát besöpörtük a szőnyeg alá, kipipálva. Szavazói tábor megkapta a mannát, kipipálva. Megint jól megkapaszkodtunk a kicsi fotelunkban, mindenki látta, megérdemelten a miénk ez, kipipálva.

(mellesleg: http://www.aivi.org/)

hétfő este

mauresque: pastis + mandula(tej)szirup + víz + jégkockák
perroquet: pastis + mentaszirup + víz + jégkockák
tomate: pastis + gránátalmaszirup + víz + jégkockák

ma valahogy nem tudom eldönteni, melyiket is kedvelem jobban...

hétfő reggel

Üldögélek a lépcsőn kedvenc rituálém, a reggeli kávézás közben, és mindenfélék járnak az eszemben. Ilyenkor az a jó, hogy még nem vagyok kellőképpen jelen ahhoz, hogy e mindenfélét racionálisan szelektáljam, így aztán leginkább csak passzív szemlélőként asszisztálok e szervezetlen kavalkádhoz.

Bizony, mától egy hét magány egyelőre felfoghatatlan luxusa az enyém. A tíz nap gyerekmegőrzésnek vége, A tegnap este apróbb hisztik és „fááááj a hasam, éééééhes vagyok, hoool van Gimli báááárdja, pisilni keeeell” litániák után hazaköltözött. S még reggel horgonyt szedett, és hosszas sóhajtozás után vonatra ült, valami roppant fontos és távoli konferencia ürügyén, hogy aztán aggódó telefonoknak álcázza a boldog beszámolókat: „jajnemhosszúezígynekedegyedül, te, itt másfél méteres a hó a pályákon, holnap délután síelni fogunk!!”

Egy hét. De rég volt ilyen. Hirtelenjében nem is tudok mit kezdeni a gondolattal, egy hét, na, tömérdek idő, ezalatt mindenfélét lehet csinálni, mint például... és már nyomulnak is az ötletek, hm, hmm, hmmm.... aztán eszembe jut J egy régi gyerekkori története, egyik kedvencem, nagyon adja magát, egy kellemes reggelen J és öccse üldögélnek a családi ház lépcsőjén, elmaradhatatlan pirospöttyes kisbögre kötelező haboskakaóval a kézben, s örömködnek a szülők elutazása okán, ugyebár, mert itt az egész nap, lehet rosszalkodni. És üldögélnek tovább vidáman, miközben azt hajtogatják boldogan, hogy hű, most lehet rosszalkodni.... Mindezt persze J mindig jobban össze tudja szedni, és én jobb szeretem, ha ő mondja el, mert olyankor jókat lehet együttkacarászni....
Eh. Utálom a hétfő reggeleket. Főleg a kávé utáni éber részüket.

költői kérdés

vajh miért is a "zászlórúdvégéretűzés" jut eszébe orbán vityesznek a melegekről? vagy csak én reagálom le túl vizuálisan? :o§

Kalózvilág

A támadásra készül... sauve qui peut!!!

tanuljunk nyelveket!

Újabb délután A-val. S bevásárol, A a gépen gyilkolászik a Gyűrűk ura játékkal, én meg a bibliográfiámat gépelem S laptopján. Elég reménytelen vállalkozás, A kétpercenként felsikít, „néééééézd milyen új lovagom /íjászom /varázserőm /kastélyom /szövetségesem /táborhelyem /kincsem /szörnyem /lópikulám vaaaan!”, vagy „oooo, K, gyere gyorsan, nem direkt nyomtam meg azt a gombot, ami miatt lefagyott a gép”... bibliográfia lassan halad, többszöri nekifutásra még mindig ugyanazt a sort vacakolom, és A lelkesedése sem lankad... „Hogy mondják azt magyarul, hogy ’jó napot’?” Válaszommal elszöszöl egy darabig, csiszolgatja a kiejtését, miközben Mordor seregeit aprítja. „És azt, hogy ’viszontlátásra’?” Kénytelen vagyok benevezni egy kávéra, a gép szörtyögése legalább elnyomja a gépből áradó csatazajt.

„Akarod tudni, hogy mondjuk Szamoán azt, hogy ’jó napot’?” Meg sem várja, már mondja is, hogy „*&£$@”. Gyanút fogok: „Nem úgy mondjuk, hogy ’talofa’?” A sértődötten válaszol: „De, úgy is mondjuk, de én a nagyon udvarias ’jó napot’-ra tanítalak meg. Azt is akarod tudni, hogy ’viszontlátásra’?” kérdezi, mintha mondhatnék nemet... A délután lassan telik, már Isengard is elvesztette a fél seregét, S még sehol, én egyre megadóbban sóhajtozom. Megváltó telefon. Nem S, hanem A anyja, a világ másik végéről. Aztán egy egykorú unokaöcsivel folytatott magvas beszélgetés következik („Hey, Y, I will cut your balls!!”), majd újra a türelmét hallhatóan épp elvesztő anya; A cseveg kicsit, de belekeveredik valami csetepatéba némely elszemtelenedett szörnnyel, és átpasszolja a kagylót nekem. „*&£$@, E!” vigyorgok a telefonba, de a döbbent csenden túl semmi. „Halló?? E?? Itt vagy még??” E belefúj a telefonba. A közben már a beépített szekrényben visít fékevesztett jókedvében. Elemi erejű megvilágosodás. Többszörösen elnézést kérek E-től, aki maga is összerakja az egészet, és fuldoklik a röhögéstől. Én is. A közben a nagy örömködésben becsurgat a nadrágjába, ez kellőképpen lehűti. Engem is. Nadrágcsere.

A hallgatagon népirt a gépen, én végre haladok. „Igazából azt tanultad meg, hogy ’pisifejű’ meg ’kakafejű’”, súgja oda kuncogva. Közben S megérkezik, két nagy szatyorral felszerelve nyit be az ajtón, és úgy kell megkapaszkodnia a hangorkánban, „*&£$@, pisifejű” üvöltjük spontán kórusban. S-t meglepi széles jókedvünk, gyanakvóan ráncolja a szemöldökét. „Ez olyan jónapotféleség Szamoán, most tanultam” füllentek A heves bólogatásával alátámasztva. S meghatva pillog ránk, „nahát, milyen kedvesek vagytok, fa’afetai!” „Igazán nincs mit, Tata d’amour” mondja A selypegve, és bokánrúg, mire én kimenekülök vörösbegyet nézni a kertbe. A perceim meg vannak számlálva. S meg fog ölni, amint rájön.

iskolaszünet

„Mondok egy titkot, de nem mondhatod el tatának” mondja A roppant titokzatosan, miközben hadirendbe állítja a kalózokat. A lovasaim behelyezkednek Beaglehole monográfiái mögé, és gyanakodva figyelik a kanapén bicegő kalózkapitányt. „Egy nővel álmodtam,” susogja zavartan, miközben egy rejtélyes csontváz tűnik fel a kalózhajón, „és tudod, hihi, na... úgy csináltunk.” „A csontváz nem ér, azt mondtuk, csak a szigeten kísérthet.” „Szövetséget kötöttünk... Hmm, tudod, elrabolták a cowboyok és én kiszabadítottam” magyarázza tovább az álmát, miközben kardot nyom a csontváz kezébe. „Én nem láttam azt a szövetségkötést” tiltakozom. „Akkor volt, amikor te a kávét főzted....” Egyetlen hadirokkant gyalogosom a kávéscsészén keres tüzelőállást. „És utána, amikor ... ott nem ér, ott egy láthatatlan fal van! .... na, leütöttem az összes gonosz cowboyt, és akkor megköszönte, és ... utána, hihihi... ott sem ér, ott is egy láthatatlan fal van!” A gyalogos lerepül a tv-állványról, nyakában egy vérszomjas papagájjal. „Ez egy fantompapagáj, azért tud átrepülni a falon” magyarázza meg A, mielőtt tiltakozhatnék. „És csókolóztunk is.” „Uhm ilyen komoly volt?” érdeklődöm, miközben az ágyúim becélozzák a párnák mögött lopakodó kalózokat. „Ja, ilyen komoly volt.” bólint rá A, és visszaevez az előőrssel a hajóhoz. A kalózok haditanácsot tartanak, az elégedetlenkedőket többszörösen elagyabugyálják, majd felsorakoznak a taton, roppant fenyegető pózban. A fantompapagáj is elengedi megtépázott gyalogosom nyakát és elhelyezkedik az árbóckosárban. „Te szoktál szerelmeskedni tatával?” A sérült gyalogost a szék alatt felállított ideiglenes kórházba szállítja a mentőosztag. „Előfordul.” A falábú kalózt közben kinevezik kormányossá, aminek láthatóan örül, mert sört rendel a többieknek. „Uhm, ilyen komoly?” kérdi A, és felszedi a horgonyt. „Ja, ilyen komoly.” A felderítőm lemerészkedik a partra, ellenőrizni, nem rejtőzőtt-e el néhány kalóz az újságok mögött. „A kalózaim úgy döntöttek, hogy szövetséget kötnek veled a trollok ellen” közli A ellentmondást nem tűrő hangon, „ha jelt adok, támadunk.”

sztárvilág

lopok, lopok, belátom, csúf dolog... szomjas adta az ötletet.
Forrás: Delhusa honlap, sajtószobai hírek. ( Ha talász (sic!!) Johnny-ról cikket és itt nem látod, küld el nekünk! felszólítással... még jó, hogy a vonatkozó taget nem írták el)

Johnny (aki Jimmy haláláig beérte Gjonnal is) a bántalmazott nõk mellé állt. "Wirth Judit, a NANE (Nõk a Nõkért Együtt az Erõszak Ellen Egyesület) elnöke meggyõzõnek tartja az énekes elhatározását: a leginkább érintett csoport a középkorú nõké, s Delhusa állítólag nagyon jól ismeri problémáikat."
hmm, mint a képek között talált bizonyíték is mutatja, DJ valóban jól ismeri a középkorú nők problémáit. Úgy tűnik, kezei közt tudja a megoldást is. :o§

Agymenés

A kulcsszó: Doreen Kimura, kanadai pszichológusnő, kutató a Simon Fraser University-n, aki ír, ami legyen az ő baja, én is itt blogozok, ahelyett hogy gépelném a bibliográfiámat, szal nem bűn ez. Mindenféle egalitárius humbuggal ellentétben Kimura a biológiai alapú magyarázat megszállottja: szerinte van női agy meg férfi agy; a lányok és a fiúk különböző adottságokkal és különböző korlátokkal születnek, s e különbségekhez kell igazítanunk az oktatásukat; a lányok hülyék a matekhoz, nem kell őket ezzel kínozni, viszont jobb a kézügyességük - a kicsi ujjaik mozgását jobban koordinálják, hát ez nekem megvilágodosásértékű volt :o))) - , horgoljanak csak szorgosan; azt meg végképp el kellene felejtenünk, hogy a tudományos pályát nekik találták ki, mert nem, nem kell ezt erőltetni - ez is megvilágosodásértékű, most például lövöldözhetek egy toptenes parámra, mindenfajta lelkiismeretfurdalás nélkül. (Az, hogy hol akadt a hálójába a kísérletek elvégzéséhez elégséges számú szűzagy, olyasfajta rejtély, mint a szeplőtlen fogantatás s az elnyűhetetlen szűzhártya misztériuma, nem illik bolygatni.)

Meg aztán, drága hűtlen férfi- és nőtársak, semmi gond, hisz ez genetikus deficit, félre lelkiismeretfurdalás, a neuronok uralják minden léptünket, azokat meg a gének, ugyanígy hátradőlhetnek a foteljukban az alkoholisták, anyagyilkosok, állatkínzók, útonállók... szép kerek világ ez, kicsit redukcionalista ugyan, de legalább megmagyarázható, nem is lep meg, hogy akadnak rajongói.

No, Doreen amellett, hogy maga az élő ellentmondás (mi a faxot keres az egyetemen egy nő, aki szerint a nőknek nincs helyük az egyetemen?), még harcos kisztitkár is: aktív tagja az ultraliberális Freedom Party-nak, mely párt az esélyegyenlőség és a szociális segélyek életbentartásának kíméletlen ellenfele.

Itt cseszte el az egészet, pedig nagy esélye volt egy dobogós helyre nálam, noha a listavezetű Marc Breedlove megható felfedezése, miszerint a leszbikusok mutatóujja hosszabb, mint a gyűrűsujjuk, még mindig nem talált méltó kihívóra; innentől kezdve viszont kénytelen vagyok komolyan venni ezt a nőt. Kár érte, az első öt percben igazán jól szórakoztatott...

http://www.denistouret.net/textes/Kimura.html

http://www.scom.ulaval.ca/Au.fil.des.evenements/2000/02.03/crsng.html

múlt heti toplista

Állat gyömbéres-rumos mangó chutneyt gyártottam tegnap este. Azt hiszem mindent elárul az elmúlt hétről az, hogy ez volt a csúcspontja. Viszont. Belekeveredtem egy érdekes cikkbe a női-férfi agy különbségéről. Ha kikeveredtem belőle, talán megér majd egy rövid röfögést.

bougainvillier

no ime a tettes, virágzó jókedvében...

havazás

Havazás, itt!!!!!!!!!! Marseille és Cassis között fehér minden, a helyiek vadul fényképezik a hókotrókat, a parton néhány megzavarodott kutya ugatja a röpködő hógolyókat, én meg azon kesergek, miért is nincs fényképezőgép nálam. Pedig reggel tényleg úgy indult, hogy ma vidám napunk lesz, még a napszemüvegemet is beraktam a hátizsákomba.A napozni kirakott bougainvillier ha tudna, bizonnyal roppant szemrehányóan nézne rám, meg tüsszögne is veszettül, de így csak összehúzza magát, összegöngyölt levelekkel dacol a hópelyhekkel, meg is szánom, ma éjjel benn alhat...

btw bougainvillier (vagy bougainvillée, hmm), jó kis történet ez is. 1767 júliusában kezdődik Rio de Janeiróban, ahol Bougainville expedíciójának botanikusa, Philibert Commerson és segédje, Jean Baret begyűjtik az első példányt (a hortenzia is ennek az útnak az eredménye, nem véletlenül: XV. Lajos rajongott a virágokért). Jean Baret a fedélzeti sutyorgás egyik fő tárgya a hajókon, mert vékonyka a hangja, kicsi, nem vetkőzik s nem végzi szükségét mások előtt, és nincs jele annak, hogy borotváját sűrűn kellene használnia. A pletykákat csitítja, hogy megállás nélkül dolgozik, álló nap málhás szamárként megpakolva lohol mestere után, és a hideget éppúgy panasz nélkül tűri, mint a meleget. A homály csak később oszlik, amikor az Etoile és a Boudeuse Tahitin horgonyt vet; Baret első partraszállásakor a lelkes helybeliek „crient que c'est une femme et veulent lui faire les honneurs de l'isle » (Bougainville), s a legénységnek alig sikerül felmenekíteni a hajóra. Hát így. Jeanne Baret az első nő, aki körbehajózta a földet. Ellen McArthur meg az aktuális leggyorsabb, lásd http://www.teamellen.com/ Neki szerencsére már nem kellet hajóraszállás előtt úgy tennie, mintha pasi lenne…

irónia, oh irónia...

Francia antropológia egyik nagy arca előadást tart a férfiak közötti fellációról, mint a kozmosz rendjének fennmaradásához való hozzájárulásról Melanéziában. Izgalmas téma, újabb multikulti történet arról, ahogyan a hetero/homo kategóriák zátonyra futnak. Akár jó is lehetne.

Nagy Arc komoly fejjel finom társaságban nehezen visszaböföghető kiszólásokkal tarkítja mondókáját, a ‘baszni’ e szövegkörnyezetben áldozó kislányok harmatos ajkára illő könnyed sóhaj. (Argószótáram bővüléséhez egyébként is nagyban hozzájárulnak az antropológusok, biztos azt akarják mutatni, hogy komoly, két lábbal a földön álló tudósok, s nem holmi felhőnjáró filozófusok.)

Nagy Arc a férfiház rejtelmeiről is elejt egy harsány körmondatot – itt zajlik ugyebár ama felláció, 9-15 éves gyerekek kapják, 15-20 éves fiatal férfiak adják a férfiformáló spermát, állandó jelleggel – majd megjegyzi : én ezt nem láttam, de xy kollégám, aki homoszexuális, lakott egy férfiházban, és gondolom ő táplált bizonyos affinitást a dolgok láttán, de én hetero vagyok…finom irónia, mondhatni. És remek taktika is egyben, mert a humorba ágyazott nagyképűség lelőhetetlen, próbálj morogni és azt mondják, nincs humorérzéked…

teoretikus mézesmadzag

Arról próbáltak ma meggyőzni, hogy a nők helyzete az európai hagyományban nem is sírnivaló, s érvként megpörgették a Szűzmária-kultuszt.

Na erről jutottak nekem eszembe a kedves baruyák, szívem egyik csücske újabban. Eredetmítoszuk szerint a nők azok, akik összehoznak minden kulturális vicikvacakot, íjat, furulyát – vagyis a baruya lét két talán legfontosabb pontjának, a vadászatnak és a férfiváavatási szertarttásnak a kellékeit. Mondhatnánk, hűha, nesze neked nature – culture vita, teoretice ez igazán megtisztelő. Csakhogy. A női szürpotenciál megfékezésére a férfiak „kénytelenek” ellopni a vonatkozó eszközöket (micsoda horror, belopózni a menstruációs kunyhóba és kihalászni a vágyott objektumot a vérfoltos szoknyácskák alól), és jól elzárni a nők elől. De ez nem elég. Komoly erőbedobással és szívós kitartással sikerül addig eljutniuk, hogy a női testet a férfi nyitja-zárja a gyermekszellemek előtt, hogy a női uterus a férfisperma s a nap formálta magzat befogadására alkalmas zsákká (mely még arra is képtelen, hogy ellássa a magzatot – az apa heroikus erőfeszítése kell ide is, hogy naponta többször spermával táplálja az apróságot), az anyatej a nővel megitatott spermává válik, a nő meg verve jó, s kukacnak áll a világ.

Hát, ezért szeretem én azokat az érveket, amik ilyen teoretikus mézesmadzagokkal kábítanak.