Moll

The Roaring Girl

"I have no humour to marry: I love to lie a' both sides a' th' bed myself; and again a' th' other side, a wife, you know, ought to be obedient, but I fear me I am too headstrong to obey, therefore I'll ne'er go about it. I love you so well, sir, for your good will I'd be loath you should repent your bargain after, and therefore we'll ne'er come together at first. I have the head now of myself and am man enough for a woman; marriage is but a chopping and changing, where a maiden loses one head and has a worse i' th' place. "

húsvét

Ajaj, húsvét, régi rémálmaim egyike, sonka- pirostojás- hajnalilocsolókkiazágyból- krasznajamoszkva- bandiarészegszomszéd- triplahajmosás... most szendvicsszerűre sikeredett, kezdésnek lötyögős focimeccs a kölkökkel, fűfoltok a farmeromon, kékek a sípcsontomon, azért mégiscsak lihegek a végén, nem vagyok még csúcsformában.... zárásnak séta a parton, térdig tengerben, napba feszített vállal, még nem kezdtem el a szezont, bezzeg tavaly, februárban utánavetődtem A elúszni látszó OM-es gumilabdájának (amit aztán az idén egy kutya harapott ketté ugyanazon a partszakaszon, gazdája hirtelen távolba meredő szeme előtt, A zokogott is kicsit, inkább dühből, mi meg tehetetlenül álltunk, meg némileg megalázottan is talán, ki szeret tehetetlennek mutatkozni kiskorú rajongók előtt), lazán cipőstül-farmerestül, s a bátortalan napsütésben kimerészkedő családoktól benépesült strandon megállt az idő, ennyi tátott szájat rég láttam, amint másztam kifelé, hajamból-pólómból-nadrágomból-cipőmből patakokban ömlő tengerrel, boldogan ölelve a fonnyadt labdát, S csak a fejét rázta, A meg a homokban hempergett a röhögéstől, aztán haza kellett jönnünk átöltözni, s az anyósülés még napokig tocsogott a víztől, J mondta is, hogy ez a fejes szabadságvágyam felülmúlhatatlan megnyilvánulása volt, S szerint meg a hülyeségemé, na de most igazán jól viselkedtem, azt persze hozzá kell tenni, hogy kib**** hideg a víz, meg misztrál is van.... ami napi hangulatomnak akár árthatott is volna, az a köztes pár óra, családi ebéd címén... S nővérének pasija fél óra után sikeresen mámorba lőtte magát a pastis-bor párosítással, a pezsgőnél már félrebeszélt, az ülésrendnek köszönhetően nagyjából az én fülembe... fura móka az, amikor nagykorú pasik kizárólag életük azon 10 percével tudnak rendet vágni a teremtés inogni látszó gépezetében, amikor összehoztak két gyereket, nagyjából véletlenül, mert ahhoz túl kábák voltak, hogy gumit keressenek a fiókban... ma valahogy az is belefért, hogy szó nélkül zsebretegyem azokat a célzásokat, miszerint nekünk ehhez minimum Lourdesba kell zarándokolni... nem tudom, meddig alkalmazható még az óvatos szemöldökráncolással egybekötött lázas koncentráció mímelése, majd a teljes tanácstalanság, bocsnemértemmitmondsz?... lassan kezd hiteltelenné válni az ’én nem beszélni franciájul’ taktika... hát így, húsvét.

bicepsz

Te J, csinájjá má blogot!!!! Mert ha nem, zaklatni foglak, úgybizám!

van mááááásik

ez itt a csoportszellem, személyesen....

pointu

asszem lassan tényleg beindul a szezon, csinosítják a hajókat... szives figyelmetekbe ajánlanám az orrán hegyesedő piroskupakos fallikus akármit, igazán csinos, kötelező darab, a horgászparti túlélésének elengedhetetlen kelléke e vad vizeken...

ani

na, tegnap este megvolt az ani difranco koncert. nélkülem. hajaj. :o((

TÜK

Mond ez valakinek valamit? Titkos ügyirat kezelés. Ifjúkorom egyik meghatározó élménye volt, amikor a Terimpex egyik osztályvezetője bonyolító-palánta koromban felvilágosított (jaj hogy szerettem én azt, amikor azt lehetett válaszolni az ostoba érdeklődésekre: „Én? Bonyolítok.”) a TÜK ügyosztály létezéséről. Innentől kezdve külön sportot űztem a titkos iratok beazonosításából, mert ugye ami a TÜK kezén átment....

Mindez egy könyvről jutott az eszembe, Aboriginal Woman Sacred and Profane (by Phyllis Kaberry, introduced by Sandy Toussaint and published by Routledge in 2003). Az új kiadás tartalmában szegényebb mint az eredeti, 1939-es kötet, vagy az 1973-as Gordon Press edition, pedig azt várnánk, azóta okosodtunk, hisz egészen az ötvenes évekig vannak ’first contact’-ok eleddig ismeretlen csoportokkal... Az előszó nem csinál titkot a kurtításból: "Following consultations with senior Aboriginal women, several sections of Karbery's original book have not been reproduced." Cool. Vidám példája ez a kontraproduktív cenzúrának, azon ostoba meggyőződésnek, hogy a kultúra valami statikus cucc, a mindenféle párbeszédet lehetetlenné tevő whitefellas/abos árokásásnak, a komolyan vehető tudományos teljesítmény haláláról nem is beszélve.

Mellesleg - ennyit a cenzúra hatásosságáról - a neten fenn ül a két kötet összevetése a tartalmilag változott oldalak jegyzékével....

Björk

Azon morfondíroztam el így beesteledvén, hogy Aranka főhadiszállásán miért is ráz meg minden egyes alkalommal Guðmundsdóttir kisasszony melleinek látványa... pedig...

Entzauberung der Welt

"le chemin dans le garigue"- ezen most elszórakozom egy darabig à la önmítoszrombolás...

Tjina

Mittomén, hogy lehet megúszni a nyálba keveredést. Próbálom már egy órája, nem megy. Ha lenne használható gépem, most idetennék mankóként egy képet, de az is nyál lenne a végén, minden errejáró turista hasonló képeslapokkal fárasztja az irigyeit.

Két és fél óra fárasztó és végeredményét tekintve ad hoc menetelés után, az elvesztett ösvény keresésének reménytelen erőfeszítésétől zihálva, egészen váratlanul egy kétszáz méteres sziklafal tetején találtuk magunkat, alattunk és szemben a tengerrel. S ámulat és végkimerülés között ingadozva rogyott le egy megtermett kőlapra, én meg a saját pulzusom és a hullámok ritmusától kábultan léptem ki a szélére és dőltem bele a szélbe, hogy mint egy hipnotizált belevesszek abba a valószínűtlen türkizbe, ami lenn, a széthasított hófehér sziklák árnyékában fodrozódott. És akkor a lábam alatti mélységből hirtelen felcsapott egy gabion, talán egy-másfél méternyire tőlem ottragadt (down with the gravity) s hosszan lebegett a száradó garigue illatával töltődő levegőben, szürke tollcsomó két sejtelmes türkiz között. Farkasszemet néztünk, én a lábam alatti sziklát lassan elvesztve, ő hóna alatt a semmivel.

Talán egy századmásodpercre megkisértett a helycsere gondolata, talán nincs is más lehetséges válasz, mint a felkínált és rögtön visszavont gesztus. Zavaros. Abban a századmásodpercben érteni véltem.

i:q (1)

Ez is egy kedves történet. 1886-ban M. C. Stevenson Washingtonba megy első számú zuni informátora, We’wha társaságában, aki gyorsan az előkelő körök kedvencévé válik, a lapok az indián hercegnő szépségéről cikkeznek, ő meg sző-fon az úri szalonok félhomályában, s szabadon jár-kel a női boudoirok dzsungelében. Még az elnök és felesége is fogadja, hogy aztán elbűvölten nyilatkozzanak a légiesnek nem igazán mondható We’wha lenyűgözö modoráról. Aztán We’wha hazatér, továbbra is törzse megbecsült tagja, Stevenson quasi-bizalmasa, mígnem egy szomorú szívroham át nem repíti az örök vadászmezőkre. Aztán jön a magát humorosnak gondoló Clara True, aki Stevenson ügyvédjének ír egy gonoszkodó levelet 1908-ban, amiben engedélyt kér annak nyilvánosságra hozatalához, hogy We’wha valójában lhamana (berdache) volt. Hát így. Mellesleg, Stevenson 20 év napi kontakt után nem jött rá.

elle danse seule

S ma hazatér a konferenciás tengeren is túlról (rémülten döbbentem rá két nyafi közben, hogy ha tegnap este az ellenkezőjét jelenti be, az se rázott volna meg, jó a csend meg az önként vállalt munkatempó), márványsajttal, diósörrel és némi izomlázzal felszerelve, én ébredés közben adf-es önpartyval igyekszem helyrerázni a világgal szemben enyhülni látszó undoromat és olyan lejárt vackokat olvasok kávéhörpöléssel* egybekötve, mint ez is:

http://www.telegraph.co.uk/opinion/main.jhtml?xml=
/opinion/2005/01/02/do0206.xml&sSheet=/opinion/
2005/01/02/ixop.html

*a kávé egyetlen megbocsáthatatlan tulajdonsága a harmatos reggeleken, hogy lötyög. leginkább ki. ütemre.

Gráf

http://vincemakka.blogspot.com/2005/03/ungr-klra.html
Továbbra is úgy gondolom, hogy ez kifejezetten gusztustalan és ostoba.
A meleg kiskáté kiegészítését javasolnám tisztelettel azon ponttal, hogy mások kapcsolati gráfjának elemzése közben néha határozottan ajánlott belepillogni a tükörbe. Hátha az elveszi az étvágyat. Na.
A többi, menetközben gondolt miegymás meg alapvetően jól érzi magát blog nélkül is, asszem.

honvágy

...ha valakinek véletlenül legyőzhetetlen hiányérzete támadna, örömmel jelenthetem, hogy a ricotta sikeresen képes pótolni a beszerezhetetlen túrót - elégséges méretű kétségbeesés esetén....
jelige: túrógombóc

trendi

Van új kedvenc reklámom. Nagyon szilikon fekete lányok riszálnak nagyon turbora vett járgány mellett, miközben egy nagyon állat fejpántos faszi reppel valami nagyon macho szöveget, nagyon trendi klip, nagyon trendin bevillanó fenekek-mellek, remegő húshegyek nagyközeliben, tisztára mint az igazi. Aztán az egyik táncoslány odasétál a kamerához és beleszól: „ha arra vagy kiváncsi, hogy miért kell minden klipnek így kinéznie, kérdezd meg a Universal főnökétől.”
Mindezt svéd állami pénzen.
(forrás: culturpub/m6)

itt is tavasz

hát biza, itt is tagadhatatlanul nyomul a tavasz, amit én spec a mágikus-gyömbéres mangócsatnimnak tudok be, mert effektive azóta van napsütés és jóidő, amióta kétségbeesésem tetőfokán nekiálltam kockázni a S által csicsókaként vett friss gyömbért...
így hát hála a mangócsatninak, lehet újra abban reménykedni, hogy egyszer talán még valami elfogadható színre is szert teszek, meg farmerban-atlétában kertet ásni (na ennek értékéből jelentősen levon az a tény, hogy egyetlen kis piros gyerekásónk lehetetlenné tesz minden macho heroizmust) s közben harcolni a "helyenként hegyeset pökni" ördögével (hogy is mondta volt nagyapám? a paraszt nem vész el), meg nyakfájásig bambulni a szomszéd fenyőn ropogtató mókust (akinek ezennel megbocsátom, hogy állandóan az ajtónk elé dobálja a lerágott toboz-csutkákat)...

oops

na és ez milyen vicces...
http://www.washingtonmonthly.com/features/2001/0205.florida.html

szómágia

Én nem igazán ismerem széphazám parlamenti viszonyait, a Duna parti fehérházban viszont jártam vala néhányszor, évekkel ezelőtt, s az már akkor is elég felszereltnek tűnt, már ami a dossziékat/ számítógépeket/ titkárnőket/ lelkes politikusimitátorokat illeti. Szal nem hinném, hogy ha egy képviselő tájékozódni akarna, mielőtt teszem azt kinyitja a száját a sajtó előtt, ne tehetné meg. Már ha akarna.
Mindez a pedofíliába bújtatottan buzizó semjénféle családmentőkről jutott eszembe, miközben egy cikket nyálaztam át az Európa Tanács egyik jelentéséről, mely - mit ad 'sten - a kiskorúak kárára elkövetett nemi erőszakot tárgyalja. Elég érdekes. Az esetek 72%-ában ui. az erőszak elkövetője családtag, ami szerény női logikám szerint minimum incesztus, ugyebár, bár azt kérés nélkül is belátom, hogy a családvédelmi hiszti saját magát qrná valagba ezzel az adattal, és azt nem szivesen tenné, már ha jól sejtem anális affinitását.
Az az apró adalék, hogy az ehhez csatolt felmérés szerint a megkérdezettek 74%-a esküdött fel arra, hogy a fiatalkorúakat megerőszakolók családon kívüli "idegenek", vagyis csúnya pedofilok lehetnek csak, nem menti Semjént. Ebben a 74%-ban nem voltak jelen "családvédelmi szakpolitikusok".
Hát így kell négy legyet egy csapásra. Gyűlöletünk tárgyát beazonosíttattuk, kipipálva. A családon belüli erőszak összes mocskát besöpörtük a szőnyeg alá, kipipálva. Szavazói tábor megkapta a mannát, kipipálva. Megint jól megkapaszkodtunk a kicsi fotelunkban, mindenki látta, megérdemelten a miénk ez, kipipálva.

(mellesleg: http://www.aivi.org/)

hétfő este

mauresque: pastis + mandula(tej)szirup + víz + jégkockák
perroquet: pastis + mentaszirup + víz + jégkockák
tomate: pastis + gránátalmaszirup + víz + jégkockák

ma valahogy nem tudom eldönteni, melyiket is kedvelem jobban...