tlw

na tessék, ezt nevezem én meggyőzésnek. sőt.
most lettem kiokositva, hogy hedison kisasszony nem kerül kamera elé az l word negyedik szezonjában, legalábbis mből sikerült kihúznom a nagyesküt, és ő már csak tudja, megveszekedett spoiler-vadász. na. hát így dőlt el fél perc alatt, hogy szkippelem az egészet, úgy, ahogy van. a kérdés már csak az, hogy akkor franco szemétkosár az eddigi részek célállomása, vagy azért nagylelkűen kimentem őket, hátha egyszer valami előre kiszámíthatatlan vészhelyzetben mégis ráfanyalodnék. (például a jövő héten, amikor egyesek konferenciáznak.)

bajusz

összeakadtam itten bajuszilag. ami persze nem baj, csak fárasztó. mer' engem amúgy is nehéz meggyőzni, hátha még ha nem is racionálisak azok az érvek. na. és akkor aszongya, hogy ő ennél racionálisabb nem tud lenni, milyen érvet hozzon? hámittomén. ha mán nem racionális, akkó legalább illent. umaga pölö félpillanat alatt meg tudna győzni bármiről...

68

ma reggeli migrénes-duplafájdalomcsillapítós nyöszögésemből cohn-bendit rángatott ki. asszem, fel kéne írni a pasit, nehéz napokra, amikor csak vonszolom magam francagravitációba - nesüssönanap - kivágfátafejemen attitűddel - azért meg külön elnézést, hogy csak ilyen hupikéktörpikék stílusban sikerült megtalálnom a linket, de némi földönfetrengés után be kell látnom, illik ez cb-hez, igazán.
egyébként meg aktuálpolitikáról volt szó, elnökválasztás, kampány, ilyenek, és cb három kérdésből nagyjából háromban rakta helyre az egész francia sajtót, és az egyébként normális sicard nem is győzött óvatoskodni, és a sarko épelműségét megkérdőjelező (pl 05:10-06:10 között) kommentárjait pajkos mosollyal elvágni. ha. valamiért szeretem, ha a média talpnyalása okán amerikát zrikáló franciák orra epidermikus viszonyba kerül a saját hátsófelükkel.
na, egyébként meg ugye március 22., némi hezitálással 68 születésnapja. akár.

'tomén

ma valahogy csak pakolom ki-be a zenéket, épp csak belekezd, már utálom, és nem találok olyat, amit viselnék. el. beeza, a Radioblogclub.com pár napja csendben kimúlt, azóta csak nyiff. és jut eszembe, google, mint végső menedék:
{-inurl:(htm|html|php) intitle:”index of” +”last modified” +”parent directory” +description +size +(wma|mp3) “blablabla”}
a blablabla helyére tessenek a kívánt zenét bepötyögni, aztán lehet noszogatni, hogy keressen. a
? intitle:index.of ? mp3 “blablabla”
sem rossz megoldás, de az első nagyképűbb.
ha meg nem szeressük a guglit, http://www.g2p.org/
vagy http://www.altavista.com/audio/default
vagy http://www.b3ta.cr3ation.co.uk/
vagy akármi. ha mégse mentene meg bennünket a nyavalygástól, menthetetlenek vagyunk.

vízimaci

egészen új kedvencem felvágós körökben a echiniscus trisetorus névre hallgat, az 1 mm-t ritkán elérő, pirosas, átlátszó, nyolclábú, négykarmú kisvacak. főfoglalkozása hivatásos túlélő, vidáman kilábal az olyan galibákból, mint pl. 151°C fűtve, -272 °C hűtve, 5700 Gy sugárzás, teljes vízhiány és vákum illetve a földi atnmoszféránál nagyságrendekkel nagyobb nyomás. legmeggyőzőbb mutatványa, hogy képes 99%-ban kiüríteni a szervezetéből a vizet, hogy aztán egy általa szintetizált cukorral helyettesítse, ami fagyállóként működik és károsodás nélkül megőrzi a sejtstruktúrát, majd ügyesen összehengeredik, és 0,01%-ra redukált metabolizmussal türelmesen kivárja, míg rendbejönnek a dolgok.
hát.

kávészünet

aszongya a dr. hrubos ildikó nevű felsőoktatáskutató, hogy "az intercityprofesszor-kérdéskör" (hogy ez milyen jó! én csak intercitytanársegéd voltam, míg az egyetem úgy nem gondolta, hogy neki tükepolgártanársegéd kell inkább, beza) "két hiányhelyzetre mutat rá. Az egyik ilyen, hogy Magyarországon nincs elegendő számú magasan kvalifikált tanár, ezért sokszor kényszerülnek arra adott intézmények, hogy más egyetemek, főiskolák tanárait csábítsák át magukhoz." (na most ezen bocsánat, de röhögnöm kell. én spec. kapásból több tucat minimálbéres megbízásival vacakoló vagy egészen másból megélő magasan képzett urat és hölgyet ismerek, aki boldogan menne tanítani, ha lenne hol, de az egyetemnek egy egész státuszt fenntartani mindig drágább, mint másutt állásban üldögélőt alkalmazni.) "A másik hiányhelyzet úgy értendő, hogy a tanárok azért vállalkoznak arra, hogy más egyetemeken is tanítsanak, mert csak így tudnak megfelelő jövedelemhez jutni. A felsőoktatás-kutató szerint egy nyugat-európai kollégának nagyon nehéz elmagyarázni ezt a problémát, ott ugyanis általában magas társadalmi státusza és anyagi megbecsültsége van egy egyetemi tanárnak." (háát, itt például annyira magas a megbecsültségük, hogy egy átlag havi egy hetet dolgozó assedices intermittent (mint pl. aki együttes alá ródol) nagyjából ugyanannyit keres. hmm. a társadalmi státuszt meg alapból másban mérik, leginkább a kocsijuk méretében, ami egy profnak ritkán lesz b***ottnagy. szal annál szebbet költeni, mint hogy pölö itt nem értenék...)
hát csókolom, tessenek felsőoktatáskutatónak állni. szép jövő előtt álló szakma ez.

arte

az meg kávézás közben tűnt fel, hogy ma este doku az arte-n:
22:10 Tu seras un homme, ma fille (Fr, B, 2004, 54')
(ismétlés: 03.21. 01:50)
(hasonló témában, mint az Isten velünk van, férfiakkal /J. Sosiński, P, 2005, 46'/)

...

újabb halálhír: Jean Baudrillard.
akko' azt már sosem tudjuk meg, mit is értett azon, hogy az aids a természet önvédelmi epidémiája?

közlekedj okosan

a nap mottója:
"Le véritable voyage de découverte ne consiste pas à chercher de nouveaux paysages, mais à avoir de nouveaux yeux."
vagy valami hasonló. életemben először sikerült feliratot javitanom és illesztenem. az ember mi mindent meg nem tesz a barátaiért. viszont hogy a közeljövőben mégegyszer megnézzem a loving annabelle-t, háááát... az összes párbeszédet kívülről fújom. és tényleg nézhető film, jól sejtettem.

kresz

helytakarékos. parkolás. toulouseban. ám. mert. ott. még. bringáznak. ellentétben. a. lusta. déllel. ahol. csak. a. túrdöfransz. fanok. tekernek. túrórudis. pólókban.

most már...

... azt is tudom, milyen érzés az, amikor bekopog az első opponensim az emilcímemre. biztos azt is megtudom majd, milyen elolvasni. de most még csak itt ülök a gép előtt, rémült csendben, és azon sipogok magamban, hogy a holnapi nap mindenképpen jobb lesz az olvasásra, mint a mai, sőt, talán a holnaputáni lesz leginkább az igazi... és hogy fene vigye, nem is tudom, mitől félek jobban.
ja, és azt is tudom már, milyen is az, amikor magamnak se mondok igazat. he.

cumtrocc

megint vállon veregettem azon reflexként rögzült szokásomat, hogy könyvet véletlenül se a fnactól, zenét véletlenül se a virgin megastoretól, elektromos kütyüt véletlenül se a boulangertől, konyhai bizbazt véletlenül se a carrefourtól, lakásközérzetjavítót véletlenül se a flytól etc. szerzek. cumtrocc. mer' olyan könnyű elhinni, hogy a m² arányos a választékkal... közben meg gettó.
most, hogy f megkért bennünket, ugyan keressünk már neki olcsóbb árfekvésű, részletre megvehető laptopot, és mindenhol kötelezően vista alatt futó (és fényes képernyős, de ez tényleg másodlagos kifogás) gépekbe botlottunk, mintha ő is megtérni látszana. főleg miután az egyik eladó merő szimpátiából beavatott bennünket abba, amit amúgyis tudtunk: elvileg neki lehet menni az eladó cégnek, gyakorlatilag meg...
jut eszembe: nekünk mé' nincs hasonló bulink, mint itt a que choisir?

tititi-tátátá-tititi

két nap vajúdás után megkockáztatom: vajh miért is nem bírok el az egy mp-s szinkroncsúszással a virtual dubban, interleave ablakban, delay audio track by... paranccsal, mikor elviekben mindent úgy csinálok, ahogy kő?
ja, hogy lamer vagyok. más megoldás?

update. van: demux vdubbal. audio audacityban elmentve wavba. vissza vdub, video direct stream copy, wav audio full processing mode, compression mp3 codec, interleaving-ben az eddig hiába próbált delay parancs, kiokoskodott értékkel. csodák csodája. minden száj megfelelő hangra nyílik. huh. kérdés, hogy az apró flv-kre vágott, youtube-ról leszedett, majd aviba átpakolt film minősége megéri-e az egész hercehurcát. viszont most már el lehet dönteni, érdemes-e megvenni.

fart {faRt} nm

itt lassan tavaszodik, a zanzásított télélményt megint letudtuk, két nap sí, hótalp, forralt bor, tűzhely, aztán vissza a virágzó tavaszba. évszakváltás két és fél óra autózással. néha titokban megcsípem magam.

tekerde

tegnapelőtt egész este tavaszi tekercseket tekertünk dvel, tegnap este meg sütöttünk, a végtelenségig. kb 8 személyre (félsült állapotban le lehet fagyasztani, ha kevesebben lennénk) kell
300 g darált disznóhús
2 konzervnyi rákhús (kb 250g)
3 fokhagymagerezd
szárított szeletelt feketegomba (6 db, vagy 1-2 zacskónyi)
szárított szeletelt shitaké gomba (3 db vagy 1 zacskónyi)
szója tészta (fél csomag, vagy max. 100 g)
1 répa
1 üveg szójacsíra
1 tojás
1 evőkanál Nuôc Màm
só, bors
tésztát és gombát 5-10 percig hidratálni kell meleg, de nem forrásban levő vízben, majd lecsöpögtetni és ollóval (!) apróra vágni. minden hozzzátevőt addig kell reszelni-vágni-gépben kínozni míg egészen apró darabokra nem sikerednek. az egészet összekeverni, míg homogén massza nem lesz - és kész a töltelék.
a rizslapokat cukros langyos vízbe kell mártani, majd törölgetőruhára teríteni, várni pár percet, majd belegöngyölni a tölteléket. a legjobb, ha van egy baromi nagy asztalunk, amire legalább 6-10 tésztalapot ki tudunk rakni, így kevésbé lesz unalmas a tekerés. (a háromszög alakú lapokból csinos rudacskákat lehet gyártani, de a nagyobb élményre vágyók szavazzanak a a körlapokra, böszme nagy tekercsek is készíthetőek belőle) a tekerés legfontosabb része, hogy először a széleket hajtsuk be, mert ha ezt elrontjuk, sütéskor az egész vacak az olajban köt ki.
a sütéshez bőségesen kell olaj, és lehetőleg ne nagy lángon tegyük, mert a tekercsek könnyen kirepednek. a nagyon profik két menetben sütnek, egyenként kb 10-10 percig, a kevésbé türelmeseknek megengedett az egyszeri sütés is.
ha ez megvan, majdnem fellélegezhetünk - már csak a szósz hiányzik, amit vagy a helyi szupermarketben esetleg ázsia-boltban megvehetünk, vagy nekünk kell összedobni:
1/2 csésze langyos víz
1/2 csésze Nuôc Màm
1 zöldcitrom leve
1 evőkanál cukor
1 gerezd fokhagyma apróra vágva/préselve
némi reszelt répa
(erős pista / sambal - szigorúan fakultatív)
a szószt nem árt előre legyártani, és pihenni hagyni, ízügyi megfontolásokból. kell még friss saláta- és mentalevél, aztán hajrá, lehet kóstolni.
na. az élmény esetleg fokozható a v és o által alkalmazott módszerrel, akiknél remek raviolikat gyártottunk vodkásnarancs mellett anekdotázva (hehe, ez leginkább s-re igaz, akinél nem esett le időben, hogy orosz barátainknál pohár üresen nem maradhat). figyelem, időarányosan növekvő ravioli (ill. jelen esetben tekercs) mérettel kel számolni.
na, hosszú téli estékre igazán kellemes program. viszont ha utálunk mosogatni és két napig olajszagban ébredni, egyszerűbb leugrani a helyi kinai/vietnami étterembe egy tucat tavaszi tekercsért.

csapó

...és a magyar nemzeti forradalmi ítélet végrehajtó ezred harcosai éjjeli lopakodásuk közben beleütköznek a magyar forradalmi nemzeti ítélet végrehajtó ezred nindzsáiba, és hosszasan lökdösik egymást, mielőtt megegyeznének, ki rúghat először bele kovács főtörzs horváth mihály téren parkoló kocsijába, s miközben visszaillesztgetik a félrecsúszott símaszkokat, feltűnnek a bevetésről visszafelé bandukoló nemzeti forradalmi magyar ítélet végrehajtó ezred rohamosztagának emberei, akik már ki is szúrták a főtörzs kocsijának téligumijait, de mire mindenki megemésztené a jóhírt, a magyar nemzeti forradalmi ítélet végrehajtó öngyilkos ezred tagjai tűnnek fel a téren, és heves hujhujhajrázással támogatva félrecsapják pörgekalapjukat és érfelmetszéssel támadnak a leeresztett gumijú kasztnira .....aztán valaki csapót is kiált, talán....

mince alors!

hát kedves k, olyan maga - ugye nem haragszik meg -, mint az egyszeri parasztember a jégverésben, tudja, lássuk uramisten, ketten mire megyünk... - mondta vala egyszeri témavezetőm, mikor xedszerre mondtam nemet egy egyébként hízelgő karrierépítendő ajánlatra. (hát. karrier azóta sincs, és már ajánlat se.)
illeszkedő mottó ez a tegnapi naphoz, ahol a több mint három hónapja esedékes két darab hivatalos emilt nagyjából hat gép előtt töltött óra alatt sikerült megírnom. csak azért egyébként, mert már nem tudok mit kitalálni, miért is nem születtek még meg. pedig nagy az én kitalációs képességem...

dive now

gyorsjelentés: ajándékozókedvű ismerőseim humora határozottan javult.

ezennel felajánlom m-es, kék, sárga feliratos ("les jeunes du var avec nicolas sarkozy" illetve "jeunes populaires 83") pólómat annak, aki kéri. teljesen szűz darab, viszont nagyon ocsmány és politikailag olyan szegényke, amilyen. esetleg cserébe örömmel fogadok "dive now - work later" pólót, narancssárgát, s-ben.

cekkerológia

... én ezt mindig valahogy úgy képzeltem el, hogy reggel a gyűrött arcú politikus kilépvén az ágyból benyálazott ujjával felbök az ég felé, hogy megállapítsa, miféle szél borzolja épp a közhangulatot. és bepakol a mellényzsebébe egy ügyesen beépíthető panelt, nehogy ne tűnjön naprakésznek. amivel alapvetően még nem is lenne baj, de mókás módon ezek a multifunkci panelek néha többet árulnak el alkalmazójukról, mint az szeretné, és a vasalt inges-nyakkendős komoly úriemberből borostás, csíkos pizsamája alatt titokban vakarászó pasit varázsol.
na. vannak kényes széljárások, mint például ha a nőtagozatügyi problémákba botlunk. ilyen álokos panel volt anno a pannon zsebtigris aka orbán cekkerezése, és ugyanez a kategória a francia zsebtigris aka sarkozy legutóbbi böfije is, amivel azt próbálta megetetni a nyilvános tévéfelvételen jelen levő száz franciával, hogy programjának azon pontja, mely a bevásárlóközpontok vasárnapi nyitvatartását engedélyezné, alapvetően a nőknek tesz jót. mert ugye a nő egyszere dolgozik, és feleség, és anya, ráadásul munka után még elvárnánk, hogy a kisboltokat körbejárva cipelje a nehéz bevásárlószatyrot. pedig. milyen egyszerű. vasárnap egyetlen bevásárlóközpontban vidáman megteheti mindezt, mert ott ugye mindent megtalál, amire szüksége van - s elégedett tekintetét ráemeli a kamerára. hát igen. mellesleg, a leitmotiv kiböki a szemünket, a következő kérdést egy ötgyerekes középkorú anya teszi fel, akinek sarko külön gratulál.

quine

gonosz apró szörnyek tartják megszállás alatt a lakást, felforgatták a nappalit és sikongatva ugrabugrálnak a tévé előtt---
az egész úgy kezdődöt, hogy elmentünk lottózni, A és H isijét támogatandó. a lottózás abban áll, hogy kartonokat kell venni, 0-90 véletlenszerűen elszórt számokkal, aztán egész este bágyadtan kukoricaszemeket kell rakosgatni a kihúzott és kartonunkon üldögélő számra. a teljes sorok végén hevesen üvölteni kell, hogy kiiiiin, a teljes kartonnál meg artikulálatlanul kell üvölteni, úgyse tűnik fel, mert az asztalnál ülők mind ugyanezt csinálják. és ha szerencsénk van, senkinek nem volt előttünk teljes sora/kartonja, és akkor kapunk egy csinos ajándékkosarat. közben a jelenlevő kölkök fel-alá rohangálnak és bemásznak minden útba eső asztal alá, a nyerteseket meg kukoricával dobálják meg, aztán néha bőgnek is vigasztalhatatlanul, mert elzúgtak a nagy rohanásban, szal igazán hangulatos, miközben a színpadon a mókamester ismerkedik a modern kor rejtélyeivel, és még mindig nem érti, hogy a mikrofon épp azért van, hogy ne kelljen üvölteni, hogy vihar- a- takaró- alatt- hatvankilenc, krisztell- combjai- tizenegy, krisztof- mogyorói- hatvanhat...
na és a negyedik menetben S okosan taktikázva megvárta, amíg a hiányzó tizenöt előbújik a kerékből, aztán üvöltöttünk rendesen, ahogy kell, s mire felocsúdott volna, hogy 'azannya, mit is nyertem', már ott ült előtte a wii,s ezzel az este legutáltabb résztvevőivé avanzsáltunk, több kiló kukoricával a nyakunkban, amit a vérszomjas kölkök zúdítottak ránk.
na. most az összes ismerős kölök bejelentkezett kipróbálni, én meg itt rakosgatom őket egyik sarokból a másikba, és felügyelem a rendet. jó kis szerda ez. ha eccer én leszek minden franciák köztársasági elnöke, eltörlöm a szerdai iskolaszünetet, az tuti.

eheti

nem, nem lett ornitológus belőlem, de ez a fiatal dolmányos sirály (larus argentatus) oly kitartóan produkálta magát előttünk a giens-félszigeten, hogy megadtuk magunkat. fél uzsonnánk a begyében, ha nem látszana.
amúgy szomjasnak, 10telettel.

na emeljük le

megint egy bágyadt hungaricum, amit nem tudok elmagyarázni snek, pedig veszettül igyekszünk mindketten, de a végén fáradt legyintéssel kapitulálunk. hiába minden, vagy az itteni agytekervények szocializációjából maradt ki egy etap, vagy a szíriuszi duplacsavar tuningolja át a neuronokat, mittomén, már az őszi nagy álforradalmon is elbuktam.

azért közös nevezőre jutunk a végén: goulache et circenses...

V-d-babes

már csak azért is, mert határozottan emlékeztet a vízalatti, szigonnyal fuldokló énemre. a polipok szemszögéből, persze. és van belőlük egy halom. esetleg kötögethetnék esténként, biznisz alapon.

szolgálati közlemény

eddig azt hittem, rossz passzban lenni nem túl vidám dolog. most viszont, hogy leginkább semmilyen passzba keveredtem, be kell látnom: rossz passzban lenni nem is olyan rossz. sőt. nesze neked nézőpont.

hétfő

a sirályok röptének tanulmányozása után a helyi jósok azt mormogták biztatóan: a szomszédot megölni nem kell félnetek jó lesz... eh. vagy csak a fúrót üssem ki a kezéből?

ho-ho-ho

csinos narancssárga hegyűűű pecabotom első kalandja a helyi vizeken. egy tucat bogue (aranysávos durbincs), ugyanannyi girelle (közönséges szivárványhal), egy pagre (északi keszeg?!), egy pataclet (??), egy sarran (betűs sügér), ééés egy crénilabre (aranydáma), büszkeségem netovábbja. (eckhardt kétségbeejtő halügyben, nincs valakinek jobb ötlete?)
a durbincsfogás mellesleg megrázó élmény, csak erős idegzetűeknek ajánlom. nem elég kiszerencsétlenkedni a szétnyammogott féregmaradványoktól sikamlós minüszkül horgot a szájukból, de szembe kell nézni a morcos, pincebogárszerű parazita kisrákokkal is, akik sértődötten tekingetnek kifelé a fuldokló halak szájából... innentől kezdve érthető az az egyhangú helyi vélekedés, hogy a durbincs nem ehető, fuuj, dacára minden józanul érvelő szakkönyvnek.
c-től viszont megvontam az engedélyt, még a parton akkorát zuhant, hogy nincs többé vendég-pecabotunk, legalábbis jelenleg erősen törjük a fejünket, hogyan lehetne feltámasztani.

vélo

ez véletlenül került a kezembe, és annyira csinos, hogy megtartottam. némi nosztalgikus felhanggal, mert az idei camargue-i túránk lenullázódott, pedig a flamingók pároznak ezerrel, és ennek örömére akkora színkavalkádot rendeznek, hogy csak na. pedig már kölcsönbringát is szereztem.... így most a tavalyi képeket nézegetem halk szipogások közepette.

70%

ismerős felállás: vámosok vs. könyvesbolt; a little sister's helyett ten percent book store-t kell olvasni, és mindjárt ott is vagyunk a better than chocolate-nál. ha hihetünk az elkobzási statisztikának, nem is lenne olyan buta dolog hetven százalékra átkeresztelni a tíz százalékot.

.txt

egyébként meg van abban valami, ahogy l kioktatott a múltkorában. aki nem tudja magát eladni, haljon meg. aki nem akarja, az is. beleértve magamat is, persze. ez egy ilyen pálya, nem való morálatlétáknak, oszt csókolom.
jut eszembe mindez arról, ahogy az l word igyekszik belekapaszkodni mindenféle kurrens okosságokba, olyan hívószavakkal, mint "butch/femme dynamics, class, lesbianism vs. bisexuality, transgender issues, and even race". tovább is van ám, OurChart, "a dynamic and vibrant online community of women who love women", eeeee. megnéztem az első részt.
és elszalasztottam egy szépiát, aki pánikszerű távozása közben tintacsomókkal lövöldözött. én meg tátott szájjal bámultam először a szépiát, aztán a foszló tintacsomókat. hihetetlenül szép mindkettő, bár az első nem érdek nélkül tetszik, ugyebár, baromi jó salátát lehet belőle gyártani.
eh. freud doktor biztos erről is roppant mélyértelműen tudna értekezni.

brokeback

na, ez az x. bőr, amit le lehet húzni egy hulláról. de legalább jól csinálja.

reflexológia

akklimatizálódással minden rendben, első netes körutamon kb három perc alatt rábukkantam az új l word szezon eddig lement két részére, szépen le is pakoltam őket (tivo, emberek, tivo. jó dolog az, még ha csak másnak is van), aztán valahogy képtelen vagyok belenézni, pedig szebb napjaimban imádom fikázni, na de nincs mit tenni, koranyári depresszióm csak a foltokban didergő hó láttára húzódott némiképp s provizorikusan háttérbe, s most újra vad erővel mérgez, így aztán felvidítandó borús kedélyemet pletykák után néztem, s a tasse de thé meg is tette a magáét, a pour l'actualité des Lesbiennes françaises... cliquez là linkkel.
és ha szafin végre összeszedné magát (vagy sela, bánom is én), akkor lehetne mauresmot nézni, de egyrészt mintha esőszünet lenne, másrészt meg a szokásos fallocentrikus buli megy az eurosporton, és a címvédő helyett a hisztis oroszt és a valami kétszázas atp-helyezésű selat mutatják, csak mer'.... na. mégis inkább barkácsolok valami tengerisün-vadászathoz nélkülözhetetlen hálót.
és az a 12 ív, amit kb egy hónapja kellett volna leadnom, hát az... legoptimistább változat szerint is romokban. hever. mellékesen, persze.

jusqu’ici tout va bien

«...jusqu’ici tout va bien, jusqu’ici tout va bien... l'important n'est pas la chute mais l'atterrissage.»
(a klasszikusok rippelése mindig dupla élvezettel jár. mellesleg.)

(mű)hó és tsa.

tanulságos egy hét volt. azám. a legtanulságosabb meg az, hogy három napi síelés után nem kell elhinni a szolgálaton kívüli síoktatónak, hogy le tudunk jönni a vörös pályán, mert úgyse. viszont. a leszerencsétlenkedés közben attól függően, buccsban vagy fammban utazunk-é, halk sikkantásokkal avagy szégyenlős bariton dörmögésekkel lehet beleomolni a síoktató karjaiba, főként, ha csinosat fogtunk ki, ugyebár.

koinos topos

"A commonplace book is what a provident poet cannot subsist without, for this proverbial reason, that "great wits have short memories:" and whereas, on the other hand, poets, being liars by profession, ought to have good memories; to reconcile these, a book of this sort, is in the nature of a supplemental memory, or a record of what occurs remarkable in every day's reading or conversation. There you enter not only your own original thoughts, (which, a hundred to one, are few and insignificant) but such of other men as you think fit to make your own, by entering them there. For, take this for a rule, when an author is in your books, you have the same demand upon him for his wit, as a merchant has for your money, when you are in his. "

quiiiiz

"Orfiuss der Erst puseran" - új év, régi reflex. na, ki és hol buzizik ilyen jóízűt??

mögfejtés:

Dürer, Der Tod des Orpheus, 1494

2007

na, lehet jönni, 2007. a mottó már megvan, csupa bizakodással nézek a jövőbe. vagy mi. bugy gatóv, vszigdá gatóv.

és persze az ihlet innen

bella h

cabaret electro glam a balthazar-ban.... ha megvan a millió dolláros hotel, akkor nem is mesélem tovább, milyen emberkék ráztak körülöttünk. megrázó élmény. azé' a belladonnás koncertek jobbak voltak. asszem.

izé

.
.
.
Hulyet, hulyet, Kinderlekh,
Kol-zman ir zent yung
Vayl fun friling biz tsum vinter
Iz a katsun-sprung
.
.
.

puttony

mer' ám itt père noël csempész mindenféléket a fa alá, nem a jézuska... mármint hivatalosan. a lázasnak nem nevezhető készülődésben arra a belátásra jutottam, hogy kétféle hősies ajándék van a világon: az egyik az, amikor előre tudjuk, hogy a kibontás után szenvedni fogunk tőle, még ha örömet is okoz (így kap s afrikai dobot, de shhh), a másik meg az, amiért előzőleg kell megszenvedni, de aztán csak az öröm marad (ez jc és e esete, akiknek pénteken tengerisünöket fogok, mert imádják, de közben azért hideg a víz, veszettül). szal szerintem ezek az ajándékok beelőzhetetlenül aa legjobbak, igazán.
aztán következik a sorban az, amit ti kaptok ajándokba, mert megérdemlitek: ez + az , és kicsit bónuszban a ráadás, j-nek, mert nosztalgikus hangulatba keveredtem.

kele feat lehidal

Bjork - Pj Harvey - Satisfaction
Uploaded by janmi38

ps. bocs a végéért. viszont ha valaki ráakadna egy használható minőségű army of me-re skin-nel, igazán hálás lennék.

玉米 aka yumi

csak mert lgt megy, és közben beugrott a "mire megy itt a játék?", békés ebéd utáni asszociációs akármi. a boxról meg beugrott m, akivel együtt salátáztunk eccer, mikor még nem volt világbajnok - igaz, már nem az, de lesz visszavágó, szal ez inkább bizonytalan. (a salátázás egyébként a szokásos meleg kontextusban kell érteni, mert rajtunk kívül jelen volt ugye m az aktuális barátnőjével, meg egy exe, meg annak egy exe, meg annak egy majdnem-exe. és persze mindez nem hivatalos, teccenek érteni, a szponzorok vagy mi.) aztán egészen váratlanul beugrott li yuchun, a boxolós klipje okán (van neki nem boxolós is ám, nem is egy, egyik jobban fáj, mint a másik.), meg az, hogy milyen vicces, befutni az épp aktuális szépségkánon tagadásával, ráadásul egy hasonlóan megrázó nevű tévés baromságban, mint a Mongolian Cow Sour Yogurt Super Girl's Voice... aztán meg beugrott, hogy még nem is kávéztam.

ps. egyébként a box meg ilyen.

nrv

november végén belfortban a bíróság engedélyezte, hogy egy leszbikus örökbe fogadhassa párjának gyerekét, akit közösen nevelnek. az ítélet indoklása szerint a döntés «conforme à l'intérêt supérieur de [l'enfant] de bénéficier d'un lien juridique avec la partenaire de sa mère qui le considère comme son propre enfant et qui participe à son éducation». lehet ujjongani (ez már a második pozitív döntés, nahát), de csak módjával. tegnap egy ugyanilyen kérésre amiensben határozott nem született, ne tessenek meglepődni, ha az indoklás ismerősnek tűnik: az adopció nincs «dans l'intérêt de l'enfant».
nem mellesleg, a legfrissebb felmérések szerint a franciák 50%-a elfogadja a homoszexuálisok házasságát, de 54%-a elutasítja az örökbefogadást. kedvező hír, hogy a 18-24 év közöttieknél 68,6 % a házasság és 58,5% az örökbefogadás támogatottsága, míg ugyanez a 65-+ kategóriában 22,8% és 18,4%. a türelem, mint mentsvár, vazze...

f*cking busy

(ma ezt hozta a net ajándékba)

és az is van még, hogy megérkezett várvavárt téli cipőm, azt igéri kedvesen, hogy -30 fokig életben tartja a lábamat, és havat akar, meg minden. az meg lesz a hétvégén, mert ugye ha a hegy nem megy mohamedhez... szal most itt ülök a qrva meleg bakancsomban és forró kakaót szopogatok (cacao issu de l'agriculture biologique, sucre de canne, bois d'inde, roucou, piment, jessza, mijafax az a roucou??), mert fel kell készülni egy hegyi hétvégére, meg a cipőt is be kell lehetőségekhez képest törni, csak a képembe lógó érő citromok és a heves napsütés ront némileg a koncentrációmon.

Fitness & Dance Dollars

"Soon you'll be flaunting it to the world and
earning a fortune in Peekaboo Dance Dollars"

attól, hogy a toys & games kategóriából szegénykét virtualice átvándoroltatták a sports & leisure>fitness kategóriába, ugyanolyan otthontalan maradt; a barbie 12 dancing princesses és a fisher price drop and roar dinosaur helyett most a trimline exercise bike és a tunturi r30 rowing machine társaságában szomorkodik. talán írhatnánk egy petíciót, hogy inkább költöztessék át a pre-school cuccok közé, az legalább őszinte megoldás lenne, elvégre fel kell készíteni a kölköket az Életre, nem?

codex rescriptus feat. kele

"… connaître une bête, ou une plante, ou une chose quelconque de la terre, c'est recuillir toute l'épaisse couche des signes qui ont pu être déposés en elles ou sur elles…"

vazz...

...micsoda öröm ilyen* hatásosan zúzós figyelemfelkeltő cuccokra bukkanni, nahát. az összes homofób vinnyogva fog átmenni homofilbe, rögvest.

*copyright D

hús

ahhoz képest, hogy a pénteken beinduló hosszú hétvégébe belefért egy adag utcaihoki, bicajos hegyi ösvényen lezúgás és kiadós korizás, egyetlen figyelemreméltó kék foltomat mindezek után, a kölkökkel való vasárnap esti játszótéri fogócskázás alatt gyűjtöttem be. a két utolsó programpont helyszíne egy kiadós köpés tőlünk, több szempontból is megjegyzendő, egyrészt misztrálkor jók ott a hullámok, másrészt a parkolók és a tengerparti sétány a legközelebbi kvázikocsimentes korizós hely (a pesti viszonyokat nem felértékelendő, de relativizálandó zárójeles megjegyzés tárgya ama kápráztató önhittség, ahogy a helyi polgármester nárcisztikus hajlamait kielégítő helyi újság világbakürtölte az első kerékpárút lassú, de elkerülhetetlen készültét: a college előtti kétsávos út leszűkítésével sikerült 650 métert összehozni, csókolom) harmadrészt a hosszú és puhahomokos strandon a turistaszezont kivéve kellemes focimeccseket lehet tartani. és negyedrészt, a sétány végén hasal kedvenc köztéri szörnyedvényem, a nő, aka arcnélküli erotikus húsmassza. egyes helyi legendák szerint seggentapicskolása szerencsét hoz.

hum

Foszlik már az ősz -
együtt kéne szomorkodni
valakivel.

happy punishment park

mass-medias : peter watkins
mellesleg: szoborpark

csigav(é)ár

hirtelen ősz lett. már reggel óta. és csak esik. öt perces napsütések borzolják a kedélyemet. a meztelencsigák absztrakt halmokat gyártanak örömükben az ágyásba, a disznóbabfészkek fölé. még ilyet. hogy fogom kipróbálni az én csodaszép rolleremet? a nappali két méterén már vagy ötvenszer átsuhantam, hiába, a macska inkább vacsorát vár, S a chinatown-t. eh, jogos, marlowe nyolc keréken, micsoda képzavar.
ps. a nap engedménye, hogy tévézés közben rajtam maradhat, de a bevetett nyafimennyiség ellenére a galéria tiltott terület...

nrg

holnap ezt hozza az önmikulás, ha S összehozza a randevút az eladóval, aki remélhetőleg nem photoshopzseni. (és remélhetőleg nem is ebayen vadászó darabolós gyilkos)
hát. akkor esetleg még hozzácsapnék a kivánságlistához egy használható ütőt és néhány labdát, bár amióta sikerült majdnem betörnöm egy kósza orrot egy elcseszett emeléskor, valahogy utcaihoki ügyben szleptikusabb lettem.

csizma

a szokásos ünnepi listámon bíbelődöm titokban, és miután belekeveredtem egy ebayes licitbe (ellenállhatatlanul ütött-kopott görkori, levett a lábamról, éééés lehet hogy holnap reggel már az enyém), az egész csak hipotetikus tilitoli lett, nincs is ezen mit meglepődni, tavaly se lett narancssárga kenguruslipem, pedig hogy beindultam rá, hajaj (bár azt is meg kell jegyeznem, hogy lelkesedésem korántsem rekedt meg a nyávogásnál, meg is rendeltem, de időközben kifogyott a készlet, s csak egy sajnálkozó levelet kaptam kézhez, meg egy szürke színű kárpótlást, amit ugyan nem volt szívem visszaküldeni, na de akkor is). és most egész rövid lett a lista, bezonyám, biztos racionalizálódom, vagy valami ilyesmi, persze az is lehet, hogy baromi jó dolgomban már nincs mire szükségem.... a mediterrán tenger réme cím elnyerésében eleddig csak az gátolt meg, hogy kontaktlencsében macerás sznorkolni, és az összes hal hosszan röhög a képembe, mire észreveszem, ma viszont fültövön csapott a felismerés: vazze, nehogymá', és lőn: igenis létezik optikai korrekciós maszk!!! szal akkor rendel egy szemreszabott maszk, és ha esetleg kérhetném a drága gyártó bácsikat, hogy gondoljanak rám is, mint kislábú nőneműre, és gyártsanak 41 alatti uszonyokat is, és ha már belelendülnek, akko' kérnék egy párat abból is, köszönöm, kezicsókolom.
ps. a bónuszpontokat egy duplameleg kombira váltanám be, ha lehet. amióta fogytam, az enyém kicsit nagy lett.

bla & co.

fun home*

pincér, csupa ilyen esős novemberi napot rendel. :o)
*sponsored by j

comment

update

a reggeli weetabix-adagom majszolása közben két dolog is eszembe jutott. az egyik az, hogy lám, itt az ősz, mert egyébként őszinte távolságtartás jellemzi viszonyunkat, s eszembe se jutna bepakolni a kosárba, aztán jön egy klikk, s tavaszig nincs reggel weetabix nélkül.
a másik meg az, hogy mégiscsak lesz valami komment a morvai-baló tangóhoz. vagyis annak egy szegletéhez, mert mindenki úgy határolódik el hitvesétől-szeretőjétől-fodrászától, ahogy akar, egyébként is, ilyen ingoványos talajra én be nem teszem a lábam. ami inkább felcsilingelte neuronjaimat, az az eddig is meglévő bizonyosság, hogy némely egészséges határon túli politikai-vallási meggyőződés hogyan is képes megfojtani az egyébként vitathatatlanul meglevő szakmai hozzáértést. itt volt ugye az a kikezdhetetlen stílusú levél, ahol morvai "bizottságban vele harcoló nőtársairól" beszél - én meg ugye szeretem az efféle fordulatokat, 'harcoljunk az erőszak ellen', miegymás - és még meg is fejeli egy félmondattal, amikor is ugyenezen hölgyeket "csajokként" említi, "akik a gyarmatosítás elleni harcban edződtek és szabadidejükben Gázában edzőtáboroznak". azért is szép ez a félmondat, mert tökéletes állatorvosi ló, kvintesszencia, apoteózis, kapiss, nem? jelen kontextusban gyarmatosításról beszélni, meg harcról, meg edzőtáborról, igazán tudós objektivitásra vall, ne felejtsük el, milyen minőségben is írta ezt a levelet.. s azt sem, hogy az azt megelőző adok-kapokban egyetlen utalást sem találtam a nők helyzetére Gázában, pedig ha beguglizzuk, elég érdekes emberjogi jelentéseket olvashatunk,
s aztán lehet okoskodni, hogy de pár kilométerrel arrébb kutatott, ami igaz is, persze, csak épp a kutatás kontextusa köszönőviszonyban sincs a levél fenyegető hangnemének egyik kulcselemével, a gázai edzőtáboros csajokkal... na, ennyit a nanés morvairól, akit én e pillanatban érdemei elismerése mellett etc... és akkor jön ez az elhatárolódós cucc, ahol is mint egyetemi docens-büntetőjogász hangsúlyos érvként azt tudja mondani, hogy "egy gyermek igazságérzete", punktum, q.e.d. no. sára lányom mint orákulum. már csak ez hiányzott a racionalitás síremlékéről.

rókagomba

rókagomba
borjúhús
hagyma
fokhagyma
tejszín
só, bors
_________________________________________

ha szárított rókagombát találnánk csak, tíz percig langyos vízben kell áztatni, lecsöpögtetni, aztán hajrá.
1. a rókagombát fedő alatt meg kell szabadítani a felesleges nedvességtől; ha már nem ad ki több vizet, némi olajon kb. 5 percig óvatosan sütni.
2. egy mélyebb serpenyőben a kockázott borjúhúst + a karikára vágott hagymát (esetleg fokhagymát is, ha kedvünk úgy tartja) vajon és olajon majdnem készre sütni (első körben fedő alatt), hozzáadni 2 dl tejszínt és a fűszereket. amikor már csak egy paraszthajszál választja el a tökéletességtől, beleborítani a rókagombát, és óvatosan összerottyantani.

kvóta

"Kristen - You've had sex with a girl?
Annabelle - It's not that big a deal...
Kristen - Wow, that is like...WOW...
Cat - Finally a lesbian. I was worried we were never going to find one after Michelle Peters graduated."
(hmm. még a végén látatlanba is bónuszt adok... mert ami eddig a szemem elé került a youtube-on, túl sok kedvet nem adott az emuleos ismerősök megzörgetéséhez.... és a black dahlia roppant felejthető film, igazán.)

dibidabi

na ez is egy olyan nap, amikor nyuszikát játszom a síneken, s azt dúdolgatom óvatos szökkenések közepette, hogy "virágos rét, taramm-taramm..." vagy most újabban ezt.

retro

kirámoltam a kölkök rajzolós dossziéját, üres lapokra vadászva, és egy két évvel ezelőtti mesterműre bukkantam: "A szerint a világ"...

begrunge-kigrunge

L.A. music awards - legjobb grunge banda: anatomie bousculaire.
mit lehet erre mondani? azon felül persze,
hogy nem véletlenül ismerős.
viszont a délután indie ismerkedéssel telt (átnyálaztam a linkgyűjtenényüket).
felejthetően.

uff, enfin!

"l'equipe - Le troisième set a-t-il été un des meilleurs que vous avez disputés cette année ?

AM - Peut-être. Je ne sais pas. J'en ai joué un paquet de bons sets cette année (rires) ! "

bittersweet

az egész hely akkora, mint C-éknél a nappali, van viszont lodzsa és hozzá vezető lépcső, ráadásul nemdohányzó, amit a többség be is tart, van csapolt búzasör, és a biztonsági is leginkább kért, hogy ne fényképezzek. így aztán szinte nem is. nnna.
ja, és annak ellenére, hogy a comfort woman nekem nem igazán jön be, húzós estét hoztak össze, a ritmusszekció iszonyú jó, de tényleg, ndegeocello meg tiszta space, mérhetetlen hevességgel gesztikulál és közben hülyeségeket beszél (becsengetett nála a spirituális megváltó, vagy mi). még jó, hogy az időt leginkább a bassz-mikro vonalban töltötte. bojtos kissapkában.

jibe <3> US=gybe

hajó vitorla átvágása (v. visszás forgatása), szélben a vitorla átfordítása, halsolás

D szerint ezt is meg fogom egyszer élni, most azonban még a beach start is komoly fejfájást okoz. na. ha. most viszont még ott tartok, hogy fennmaradni a deszkáán, nem belezúúúúgni a vízbe, hallom is a biztatást, hogy ekvilíbrrrr, miközben két órája igyekszem egyenesbe hozni a vitorlát.... őszülő fejjel a második csúszdás sportba fogok bele egy hónapon belül. és csak azért nem készültek képek közben, mert tiszteletbeli edzőm vagy a parton fetrengett a röhögéstől, vagy hősiesen ázott a hideg vízben mellettem, és eközben valahogy nem jutott használható lövéshez, én meg túlságosan el voltam azzal foglalva, hogy két kézzel a wishbone-ba kapaszkodva túléljem az egész szégyent.

boybeater aka marcelle

hát ez még begyömöszölődött az esti/hajnali programba... a lassú patricia clarkson francia szinkronnal is lenyűgözően lassú, ally sheedy meg.... na. azon ritka filmek egyike, amiket hosszú évek óta mindig újra meg tudok nézni.
este meg me'shell, wow. már csak délutánra kell kitalálni valami méltó programot, a szendvicselvnek megfelelően.

eisteddfod

bocsánatot kell kérnem a walesiektől. így előre is, en block. viszont. menthetetlenül a bárdok zakatolnak a fejemben. pedig ők biztos roppant komoly urak voltak, a maguk módján, jól meg is járták, ugyebár, s csúf végre jutottak szegények. na. nálam viszont valami megfejthetetlen árukapcsolás okán újabban a bárdokkal kezdődő asszociációs lánc végén nem a gonosz tirannus érdemeit morális megfontolásból megénekelni nem akarók, hanem mantrájukat a racionalitás minden meggyőző ereje ellenére megváltoztatni nem hajlandó, zsigerileg programozott modern bárdok állnak. twisted, tudom, de így működnek a neuronjaim, amint az indexre keveredem. eh, galagonya-magyarok.

arghhh

az agyhalál szélén a laptopnak még van türelme ilyen udvarias üzenetekkel bombázni:
"Ilyen hosszú mondatot nehéz elemezni. Ez talán nem is egy mondat."
uh..... de az.

buridán szamara

ugyan buridán műveibe soha be nem teszi a lábát,de
»tou peinôntos kai dipsôntos sphodra men homoiôs de kai tôn edôdimôn kai potôn ison apechontos. kai gar touton êremein anankaion« (Arisztotelész De coel. II 13, 295 b 33)
aka
»Intra duo cibi distanti e moventi - D'un modo, prima si morria di fame, - Che liber' uomo l'un recasse a' denti« (Dante, Paradiso IV)
aka
na ugye, bizonyos szempontból egyenrangúak az alternatívák, a franc essen beléjük. és ez most szigorúan személyes kontextusban értendő.

ça roule...

corona

Aus der Hand frißt der Herbst mir sein Blatt:
wir sind Freunde.
Wir schälen die Zeit aus den Nüssen
und lehren sie gehen:
Die Zeit kehrt zurück in die Schale.
Im Spiegel ist Sonntag,
im Traum wird geschlafen,
der Mund redet wahr.

Mein Aug steigt hinab zum Geschlecht der Geliebten:
wir sehen uns an,
wir sagen uns Dunkles,
wir lieben einander wie Mohn und Gedächtnis,
wir schlafen wie Wein in den Muscheln,
wie das Meer im Blutstrahl des Mondes.

Wir stehen umschlungen im Fenster, sie sehen uns zu von der Straße:
es ist Zeit, daß man weiß!
Es ist Zeit, daß der Stein sich zu blühen bequemt,
daß der Unrast ein Herz schlägt.
Es ist Zeit, das es Zeit wird.

Es ist Zeit.

ps. azt viszont belátom, hogy huszonhat fokos nyárvégi napsütésben a tengerből kimászvást nem túl autentikus ez az őszi melankólia.

let me...

....f*ck your mind
megjöttek a jegyek: me'shell ndegeocello
09/11/2006 21:00 cargo de nuit, arles

mellesleg

ha már itt tartunk, turistaszezon után a fű se nő. csak a szemétkupacok. a parton. beleértve a nyáron legmenőbb részt is, ahol mezei halandó napközben csak fizetés után sülhet a negyven fokban. ezt persze nem teszik profithivogató képeslapra.

vent d'est

ma kifejezetten erős keleti szél igérkezik, új kombim is megérdemelné, hogy kipróbáljam, különben is, a víz kellemes, a hullámok jók, a bodyboard meg itt visít a sarokban, hogy csúszni akar. lelkiismeretfurdalásomat gyorsan lerendeztem, ilyen szélben úgyse lehet papírokat levinni a partra, meg különben is, mens sana in corpore sano.

update: akkorákat csúsztunk Dvel, hogy na, aztán másfél óra után csak álltunk a parton, pirosra csípett szemmel, remegő lábakkal, széltől borzosan, és vigyorogtunk egymásra, mint két tejbetök. határozottan jobban kedvelem, ha nem a frissen megtanult judofogásokat veri le rajtam a nappali kövén.

gratin de potimarron*

1 hokkaido tök (potimarron)
4 ek főzőtejszín
150 g reszelt parmezán
30 g vaj
szerecsendió, bors, só
___________________________

a kockára vágott tököt gőzben félig, majd vajban egészen megpuhítani, összetörni (én spec. jobban szeretem, ha maradnak rendes darabok a pürében, nem is töröm össze, csak úgy teszek, a recept kedvéért), hozzáadni minden mást, majd bele egy tálba és a sütőbe, és lehetőleg grill alatt megpirítani a tetejét. nemvegáknak sülthúsok mellé, vegáknak magában.

*eredetileg a marmiton.org-ról nyúltam le, nagyon használható oldal, már többször megmentett a teljes kétségbeeséstől.

tü tir u tü poántö?

vasgolyók, index, vasgolyók, vazze... hát na. tömeges petanque-partit akartak tartani azok a vicces kossuth-téri urak, csak épp azt felejtették el, hogy betonon és füvön nem túl szerencsés. no meg a cochonnet is otthon maradt, oh maleur, miegymás. népi bohózat több felvonásban.
asszem nem is tudok mit mondani, vagyis tudok, csak öncenzúrázok. virtuális szobatisztaság okán, vagy mi.

update: azon meg mindig felcsúszik a szemöldököm, ahogy a hírekben (jelen esetben hír tv, nem mellesleg) rácsodálkoznak a tényre-álhírre, hogy huha, nők is megsérültek. mér', csak a faszik előjoga lenne a hőzöngés? szintén nem mellesleg, az is megérne egy misét, ahogy bizonyos szavak kilopódnak-belopódnak a közbeszédbe (megint csak hírtv), lásd most épp a 'rendőri túlkapás' kontextusának igyekvő rögzítése, ami nem pusztán x darab 'forradalmár' és fidesz-politikus nyilatkozatában szerepel kellő hangsúllyal, de az azt tagadó gergényi nyilatkozatának összefoglalójában is a 'jogszerű' jelző kézenfekvő alkalmazása helyett a 'tagadja, hogy rendőri túlkapás etc' szerepel, mintha csak pavlov mester laboratóriumi továbbképző kurzusából pottyant volna ide a hírszerkesztő.
eh. mindenesetre valamikor hajnaltájban azt konstatáltam, hogy minden egyes felszedett pesti utcakövet személyes sértésként élek meg. mi több.

ólom

fiesta des suds

október 20.
- gotan project
-cesaria evora
- david walters
kérdéses persze, hogy fogja viselni a gotan-t a különítmény... ha megint mindenki durcásan elmegy sörözni, mint a voix du gaou-s massive attack-on, nyűgös leszek. meg az is kérdéses, én hogy fogom viselni cesaria evora-t.

update: evora nincs is a színpadon, csak úgy téblábol mezítláb, mint egy eltévedt nagymama a zivatarban. és a koncert közepén képes közölni, hogy fáradt, leül a kis asztalkájához, s míg a zenészek húznak valami táncos nótát, elszív egy cigit, elmélázva, véletlenül se kinézve a tömegre. a gotan eszméletlenül jó élőben, S szerint végigtáncoltam a másfél órát, én ilyesmire nem emlékszem, de mondjuk túl sok mindenre nem emlékszem, a zenén kívül.

faith crime & co.

az angol gay police association (gpa)-t megcibálta a brit reklámfelügyelet a the independent-ben leadott reklámjuk miatt, miután jópár keresztény (kis)egyház tiltakozott.
aztán ezen lehet még merengeni, mert egyrészt mondjuk a quran éppoly joggal üldögélhetne a képen, mint a holy bible, stb, s vajon miért is nem teszi, másrészt miután hosszan fikáztuk a tiltakozókat, akik képtelenek voltak megérteni a bombafejű mohamedbe szorult szubtilis kritikát, most nagyjából ugyanazt a törzsi táncot járjuk mi is, bölcs európaiak, harmadrészt meg ...
van ám még itt le nem játszott játszma, csőstül.

I'm very into labels 2.

a youtube-on figyel a tavalyi (09. 21.) poszt vonatkozó kiegészítése, hahó. és most még aktuális is. akár.

the war will not be televised

marithé et girbaud nem elégszik meg azzal, hogy pszeudoqueer humortúltengésében utolsó vacsorára hajazó óriásplakátjain az apostolokat nőkké, mária magdalénát kivillanó fenékpofájú ifjúvá változtatva húzgálja meg az egyház bajszát, hanem belecsap a szimatszatyorba és háborúba indul. hogy melyikbe, az ölég egyértelmű: összekoszolt marionettbábura emlékeztető urak és hölgyek mentik heroikus komolysággal sebesült bajtársukat a photoshop-füstszennyezte komor ég alatt, 'hommage azon szerencsétlen anyáknak, akik háborúban vesztették el gyermeküket' bónusszal.

hát csak tessenek vásárolni. lehetőleg marithé és girbaud farmereket.

sleep's sister

uhhh, vazze, bechdel kinyírta vanessa-t... :o(

feminista kiskáté

avagy én időben szóltam:
október 20. 23:50 arte (rediff: 2006.10. 25. 01:45)

Judith Butler, philosophe en tout genre
(Marie Mandy, France, 2006, 60mn)
ps. ha a fiúk a szervízből képesek feléleszteni a nagygépet, felveszem és megpróbálom feltenni a youtube-ra, igérem.

izé...

mostanában egy csomót lógok Dvel, vagyis a lógás mint olyan nem igazán jó szó az együtt töltött időre, leginkább úszással, csúszással, focival, görkorival tömjük be időnk árván maradt réseit, aminek okán így október közepére egyrészt pofátlanul lebarnultam, másrészt kirángatódom az ellustuló önsajnálatból, harmadrészt meg mintha valami erőnlét is kezdeni bekacsintani, ha ez nem túl nagyképű így. negyedrészt a tegnapi két órás ázás a megfelelő hullámra várva (volt kb négy hűdejó, és egy féltucat futottakmég) mára heves szipogásba transzformálódott, és ötödrészt megint van egy baromi nagy kék foltom. és nem utolsósorban, egy hete nem volt könyv a kezemben. hö. mit túl nem élek.

12 ív

vm

"... This is how I came to love my vagina. It's embarrassing because it's not politically correct. I mean I know it should have happened in a bath with salt grains from the Dead sea, Enya playing, me loving my woman self. I know the story. Vaginas are beautiful. Our self-hatred is only the internalized repression and hatred of the patriarchal culture. It isn't real. Pussy's Unite. I know all of it. Like if we'd grown up in a culture where we were taught fat thighs were beautiful, we'd all be pounding down milkshakes and Crispy Cremes, lying on our backs, spending our days, thigh expanding. But, we didn't grow up in that culture. I hated my thighs and I hated my vagina even more. I thought it was incredibly ugly. I was one of those women who had looked at it and from that moment on I wished I hadn't. It made me sick. I pitied anyone who had to go down there. ..."

le dur désir de comprendre

október 13. 22:25 - 00:25 arte
- Hannah Arendt, penser passionnément
(Jochen Kölsch, D, 2006, 1h06mn)
- Günter Gaus interjú (1964)
-Hannah Arendt à New York
(Jean-Claude Lubtchansky, F, 2006, 21 mn)

plastic

because visibility matters

jó ideje érik már egy l word -ös poszt, főleg most, hogy a youtube-linkek meggyőző érvként működtek, és teljesen up to date vagyok a sztorival. vagy talán egy alexandra hedison -os poszt érik igazából, de ez személyes preferenciáim lebegtetésén túl teljesen értelmetlen körmondat lenne, hagyom is, hogy elhaljon, mielőtt teljesen elveszteném a lejtmotívot... talán mégis megragadok a minimálcélnál, és l word -ös lesz ez a poszt.
nem t'om, ki hogy van ezzel, én oly kivételes előszeretettel cincálom szét az l word -öt minden adandó alkalommal, hogy néha elbizonytalanít, mert túl könnyű préda, s az olyanokat én legtöbbször futni hagyom, aztán ezt valahogy mégsem, miközben mindehhez persze az kell, hogy végignézzem az egészet, alaposan, végig mormogva a mantrát, hogy én alapvetően utálom ám, de azért még nézzük meg a következő részt.... uh. ez van. és persze védhetném magam, hogy pölö a go fish-es rosa troche és guinevere turner is odateszi magát, joggal várnánk minőséget, és ha nem, akkor joggal vagyunk élesek, de hát... na.
annyi megnyugtató azért van abban a furán bonyolult viszonyban, ami az l word -höz fűz, hogy elnézve az anyázó kritikákat, nagyjából mindenki így van ezzel.
(és ha lehetne méééég merengeni hedison -on a negyedik szezonban, hajajj...)

carambot

elvileg carambot-t akartunk fogni, be is szereztük a vonatkozó hadifelszerelést, carambotier, szardínia, szendvicsek és heineken, amiből persze csak az első kettőnek van igazán szerepe a halászkalandban, a többi pusztán arra jó, hogy ne unatkozzunk, míg a vonatkozó carambot eldönti, benevez-e a csaliszardíniára. aztán végül is a carambot-kolónia csekély létszámú jelenlétét az a nem túl szerencsés polip ellensúlyozta, aki a gulyáskommunizmus lelkes híveihez hasonlóan úgy vélte, hogy az ingyenszardíniák megjelenése több mint természetes, sőt. így aztán A hangos visítások közepette észrevette, S kihúzta a kövek közül, D puszta kézzel helyben elintézte, E bevállalta a konyhai teendőket, K meg majd jóízűen megeszi....

no comment x.

apámmal telefonálunk hajnalban, lelkesen beolvassa a postaládában frissen talált szórólapot, pontosabban meghívót a kihagyhatatlan év legnagyobb bulija: forradalom 2006 fesztivál-ra.

Le Manu Samoa e o mai i Samoa!

E és A hosszas kérlelésünkre nekiveselkedik a Manunak, vagyis a végén csak E, mert A szétröhögi az agyát, és egyrészt a Manu komoly dolog, egy jólnevelt szamoai nem vigyorogja össze magát közben, másrészt meg A-nál néha nadrágbapisilésbe torkollik a harsány jókedv, így aztán az anyai szigornak hála közöttünk kuncogja halálra magát, rázkódunk rendesen a kanapén, mintha a negyvenhetesen döcögnék befelé a tanszékre... ööö. ott azért sosem féltem igazán, hogy valaki lepisil. na. E előadja a Manu-t, ami E-t és a Manut összeadva minimum ampresszionan, igazán. utána E kedvesen lefordítja az amúgy is meggyőző sorokat, miszerint a szamoai madár leszáll az égből, jó lesz, ha mindenki behúzza fülét-farkát, mert lesz nemulass, hátrébb az agyarakkal, ez az égi madár legyőzhetetlen, jobb lesz nem ingerelni, etc., etc., többszörös körök arra nézvést, hogyan lesz a gatyánk kiporolva, ha mégis úgy gondolnánk, hogy belekötünk a szamoai madárba. hmmm. hümmögésünk közepette E a másik jelenlevő egzotikumhoz - naná, hozzám - fordul, mifelénk van-é valami hasonló ügymenet csetepaték esetére. áááá, mondom némi megfontolás után, mifelénk ez sokkal gyorsabban megy, tradicionálisan felkapunk a lóra, elüvöltjük magunkat, hogy hujhujhajrá vagy mi az ég, oszt kő kövön, vagy magyar lovon nem marad. ah, mondja E némiképp csalódva, ez se rossz, de azért kevésbé költői, meg izééé, majd tétova keresés után rábukkan a megfelelő szóra: elegáns! na ja, ha már beverjük a másik fejét, tegyük stílusosan...

4 oz.

mindenkinek a magáét. leszbikuséknak az l word, melegeknek a queer as folk, transzexuálisoknak meg a 4 Oz, amit az FX fog adni, ha fog, a Nip/Tuck-os Ryan Murphy és Brad Pitt lelkes közreműködésével. ha lehet hinni a pletyiknek (és mért is lehetne) az első évad a felismerés kínjaival fog telni, a második meg a crossdressing evolúciójával, hogy a harmadikban eljussunk a transzformáció labirintusába. pfff.
az meg egy huncut kérdés, mit is takar az a 4 oz?

snowball-effektus

no. hiába minden, fene a fura fajtámat, én már csak ilyen vagyok... mint amikor a szélmalom terve az ellenmalac heves vizelési kényszerének esik áldozatul . már vááárom a peckes sugarat. és vááárom kedvenc malacom rémisztően naiv kérdését is, hogyaszongya 'mióta érv a húgy'? uh. na így tessenek engem meglepni.
mint a példa is mutatja, régen rossz, ha már csak mások józan eszének meglétében bízhatunk.