csinos narancssárga hegyűűű pecabotom első kalandja a helyi vizeken. egy tucat bogue (aranysávos durbincs), ugyanannyi girelle (közönséges szivárványhal), egy pagre (északi keszeg?!), egy pataclet (??), egy sarran (betűs sügér), ééés egy crénilabre (aranydáma), büszkeségem netovábbja. (eckhardt kétségbeejtő halügyben, nincs valakinek jobb ötlete?) a durbincsfogás mellesleg megrázó élmény, csak erős idegzetűeknek ajánlom. nem elég kiszerencsétlenkedni a szétnyammogott féregmaradványoktól sikamlós minüszkül horgot a szájukból, de szembe kell nézni a morcos, pincebogárszerű parazita kisrákokkal is, akik sértődötten tekingetnek kifelé a fuldokló halak szájából... innentől kezdve érthető az az egyhangú helyi vélekedés, hogy a durbincs nem ehető, fuuj, dacára minden józanul érvelő szakkönyvnek.
c-től viszont megvontam az engedélyt, még a parton akkorát zuhant, hogy nincs többé vendég-pecabotunk, legalábbis jelenleg erősen törjük a fejünket, hogyan lehetne feltámasztani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése