rahel & hannah

"Aus Facta mach ich mir gar nichts, denn sie seien entweder wahr oder nicht, so kann man sie ableugnen; hab ich also was getan, so tat ichs, weil ich wollte; und wills mir einer übel nehmen ... oder mich belügen, so bleibt mir wieder nichts als 'Nein' und ich sags auch."

izé.

"Wirklichkeit besteht vielleicht nur in der Zustimmung aller Menschen, ist vielleicht nur ein soziales Phänomen, stürzt vielleicht zusammen, sobald einer den Mut hat, wirklich und konsequent ihr Vorhandensein zu leugnen."

nosztalgiázom. vazze. mindez csak azért, mert az aktuális 12 ív okán kezembe akadt egy több éve elveszettnek hitt fénymásolat. bah ... keverek magamnak egy tomate-ot.

könyörgöm, jelencsükfel!

auschwitzi táborkapu és rózsaszín háromszög, mint "polgárpukkasztó eszköztár". na. lépjen ki a táblához, stefanek, és kezdje írni: nagyon hülye vagyok....

culbuter

nálam vége a meg sem kezdett nyárnak, narratív fonal szokás szerint nincs, csak kóbor ficakok, és miközben némi visszafogott gyász kiséretében dobozolom az emlékeimet, azon vacillálok fejvakarva, most akkor a motól tanult hipermegaooloo legyen a három hónap vizuális maradványa vagy azok a leírhatatlanul dacos mellek, amikkel emet áldotta meg a teremtő. hát. vagy talán mindkettő.

hús

...

ti-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-ti

cseréptörés

miközben tizenkétórázom a parton, és mindenféle agyonvörös turistákat terelgetek naphosszat, egyesek, mint például s, efféle mókás kisfickókkal bújócskáznak. uh. azért ne tessenek annyira sajnálni, én is találok merengeni valót, pusztán ad maiorem dei gloriam, persze...

namégeccer

ez is wittig, ezt is nagyon:

... et pourquoi d'une façon générale personne ne remarque que faire la femme c'est, comme un animal bien dressé, se livrer à une gesticulation réglée d'avance ..., un code, un langage de gestes qui ne répète qu'une seule chose. oui pourquoi?

ódondászati lelet

il nous faut dans un monde où nous n'existons que passées sous silence, au propre dans la realité sociale au figuré dans les livres, il nous faut donc, que cela nous plaise ou non, nous constituer nous-mêmes, sortir comme de nulle part, être nos propres légendes dans notre vie même, nous faire nous-mêmes êtres de chair aussi abstraites que des caractères de livre ou des images peintes.

djuna barnes, la passion. avec une postface et traduit de l'américain par monique wittig. flammarion, 1982. pp. 117-18.

d. n. t. o.

egyszer biztos sikerül összeszednem, miért ráz ki a hideg a 'ahüjeamerikaiak' típusú nagyképű kommentároktól. mer' mittomén hogy vagytok ti az egésszel, engem speciel halálra fáraszt az összes kioktató okoskodás arról, hogy falták be kétkézzel duplavé hazugságait, a mindenféle sajtóval az élen, bezzeg mi, okos európaiak, mi mindezt előre átláttuk.... lehet, hogy bevették, egy ideig, de aztán a tisztességes oknyomozást kisujjból rázó újságírók összeszedték magukat, utánuk meg a többiek... miközben a bezzegmieurópaiak szépen eltussoljuk a saját kis mocskainkat, hutuktuszik, szudán, vagy finom belpol bicepszezések, miközben attól szipogunk meghatottan, micsoda egy független sajtóval birunk... na ez volt az ált. szöszölés, jöjjön a homofóbia. otthonról felesleges példát hozni, legyen inkább az emberi jogok fáklyavivője s a fény egyedüli letéteményese a célpont.
christian vanneste, akit csak kétszer itélt el a tiszteletreméltó bíróság mindenféle ádáz homofób kirohanásokért, s ezzel sikeresen kiérdemelte az akkor még csak belügyminiszter és pártvezér, ma köztársasági elnök sarko azon igéretét, hogy eltávolítják a pártból, mert a homofóbia tűűűűűrhetetlen, nos ez a derék úriember ma vidáman üldögél a kormányzó párt parlamenti frakciójában.
az lgbt jogok ellen nyíltszíni harcot hirdető christine boutin, a vatikáni családtervezési blablabizottság szagértője, az abortusz ádáz elvetője a jövőben miniszteri rangban serénykedhet.
valérie pécresse szintén miniszteri rangot kapott (felsőoktatás és kutatás, hihi), mellesleg tavaly ő is ama parlamenti bizottság oszlopos tagja volt, amely határozottan elutasította az egynemű párok szülői jogainak elismerését, a "gyermek felsőbbrendű érdekei"-re hivatkozva.
az a bernard accoyer lett a képviselőház elnöke, aki szignálta a homofób skálán előkelő helyet elérő "franciaország polgármestereinek kérvényé"-t, s anno a pacs egyik leghevesebb ellenzője volt.
móka és kacagás. a hírekben még nem sipákolnak lezbi gengekről, az igaz. viszont a gaypride-ot már sikerült ügyesen leszeletelni, lásd ez+az.
na. hüjeamerikaiak, mi?

d.t.o.

megint egy megkésett keserű bruhaha. az egész itt olvasható. már ha van rá késztetésünk gyomorilag.

herstory

elszoktam a késői ébredéstől (a nyolc az késő?), félálomban anne lister naplóját olvasgatom (+kávékávé), arra várva, hogy eltakarodjon a mindenféle pimasz felhő, aki úgy döntött, a szabadnapomon varázsol pocsék időt. pont ide.

divide et ...

micsoda egy helyen szállok vonatra... meg úgy általában. honvágy ide-oda, elmenni se tudnék már. (azt is összerakom majd, miért is kattantam ide.)

op. cit.

„In the very torrent, tempest, and, as I may say, the whirlwind of passion, you must acquire and beget a temperance.”
ugyebár.

mañana

nnna. nesze neked igéret... ma ezt dúdolgattuk egész nap a két kínai, egy arab munkatárssal, mindenféle nyelveken: és nemzetközivé-é-é-é lesz holnapra a világ...
(én például halál unom a saját pregektúrás történeteimet, de mit csináljak, ha nagyjából csak ilyenre fussa ma. vagyis nem, de egyrészt a többit legközelebb, másrészt meg ez a bőrömre megy, a többi meg ugyan szintén, de kevésbé idegesítő módon. szal megjött a levél, hivatalos, kezdődik úgy, hogy a borítékon édesen ott a mlle kelebandi, chez s címzés. anyátok, mondja s is, amikor bontogatjuk, mi az hogy chez, és cifrázgatja konokul, ráhagyom, igaza van, mondjuk melyik házastársat szokás így hátsófélen bökkenteni azzal, hogy csak húzza meg magát, mert ő nem otthon lakik ám, hanem a párjánál, na de mindegy. következő kör: a levél szerint be kell mennem abba a bevándorlási hivatalba, ahová direkt mondták a személyes randevún, hogy nem kell bemennem. háát. telefonhoz kapunk. a hölgyemény némi meggyőzés után úgy dönt, hogy jó, nem is kell bemennem. fellélegzem, rossz emlékű hivatal az, legutóbb még a lábméretemet is gondosan feljegyezték, gondolom két példányban, hogy el ne kallódjon. de. mondja kedvesen a telefonba, és csak hebegünk, amikor elhangzik a situation irrégulière kifejezés. öh. bizonybizony, négy éve, csacsogja megrovón. na de, és soroljuk a mindenféle hivatalos fiszfaszt. az lehet, mondja kedvesen, de az ő számítógépében mindennek nyoma sincs, ergo. én illegális bevándorló vagyok. no. ilyen se voltam még.)

hüm

egyébként meg szvsz komoly fejlődésről tanúskodik, hogy ugyan a cipőfűzőm még mindig ollan szabályosan feszül, ahogy kell, de a szárítón jóideje már nem is színsorrendben ülnek a csipeszek.... avagy mégsem?

2:0

a medúzák - kelebandi meccs állása... a sporthasonlat persze úgy sántít, ahogy van, mert ugyan hogy a khmmbe tudnék kiegyenlíteni? mellesleg a tegnap délutáni lókötő kifejezetten ügyes volt, mert egyszerre tudott elkapni a bokámon és a (ostoba módon reflexből odakapó) csuklómon. hát kell nekem elbambulnom egy magáról megfeledkező sublet láttán, mikor tele a láthatár vadászó bestiákkal...
kínomban fűszerportyára hívtam s-t, és beszereztünk egy adag yassa-t aka szenegáli keveréket, van benne hagyma, fokhagyma, gyömbér, feketebors, csemegepaprika, babérlevél és kakukkfű. előreláthatóan veszett csirkegrillezés lesz a heti program.

vega

végrevégre. és ha a grabitkutya úgy gondolja, hogy feláll a gépen, holnapra meg is mondom a tutit...

giccs és konyha

tegnap esti performance: fekete felhőkkel kisért váratlan záporzivatar, s legalább ennyire váratlan fizetés a zsebben. virgonc jókedvemben sétálni hívtam s-t (végigandalogtuk a kikötőt, mellettünk karnyújtásnyira egy orphie követett bennünket kutyaként, amikor megálltunk megcsodálni, ő is megállt, és szenvtelenül pislogott ránk, aztán úszott velünk rendületlenül, a hajókat kerülgetve) és étterembe a kápolna melletti kistérre, ahol több hónapon keresztül szemeztem az étlappal: hűhaélmény garantált, ha véletlenül arra teccenek járni. és még nagggyon finom almateát is kaptam ajándokba.

ps. visszagondolva s óvatosan hümmögve, mert ugye a sorrendezés mindig igazságtalan, vagy legalábbis jelen esetben az, sz'al az est legjobb pillanata mégiscsak az volt, amikor óvatlanul belehörpintettem a ránézésre egy hamis aka tejszínes cappuccinonak tűntő édesburgonyaszószba, hjaj, abban a régi kis kávéspohárban, amitől még ma is megborzongok, tetején - ismétlés a tudás anyja - szezámmaggal s mákhoz hasonló akármivel megszórt tejszínhabbal. a chefből annyit sikerült kiverni, hogy öt fűszer van belekeverve, édeskömény, szerecsendió, valami bors, fahéj, és kömény. uh. még a szívószál is elpirult.

pari_ubi_sali

garantált íz- és színkavalkád.
innentől kezdve megbocsáthatatlan blaszfémia leparizni a p a r a d i c s o m o t.

l'eau de vie

az álmatlanság haszna aka az éjjeli kalandozás eredménye: ez itten egy 13. századi freskó, massa marittima-ból, pontosabban a helyi kút faláról. interpretáció ügyben érdekes guglizni, ugyebár.