Most sírjak vagy röhögjek?Update: tv2 honlapon Tények 2005. 06.30. "A valódi nő" riport






Én spec. azt a segítő szándék egyértelmű jeleként értékelném, ha a vonatkozó urak és hölgyek aka a (nagy) szellem emberei a Szent István terv keretén belül önként és dalolva, mintegy levéve a levegőből, felajánlanák kecses kis jobb kezüket a népnek, hogy az boldogan keringhessen vele a Bazilika körül, Isten segedelmével vagy anélkül.
Akármit, bármi áron.
Hétvégén citromtortát sütöttünk, J meg én. Van köztünk jópárszáz kilométer, az tény, de mégiscsak vidám dolog a quasi-együttsütés, főleg ha ugyanazt a receptet gyártjuk, s közben fel lehet hívni a másikat, ’hogy áll a remekmű’ ügyben.
Krém: 4 citrom leve + egy(kettő) finomra reszelt héja
4 egész tojás + 4 tojás sárgája
300 g cukor
100 g liszt
Hab: 4 tojás fehérje
100 g cukor
Update: anyósom szerint ennél is jobb az a változat, amikor a liszt helyett darált mandulával vadítjuk a krémet, huh, valahogy meg fogom tőle szerezni ezt a receptet...
Az mondjuk egy jó kérdés, hogy a lakásba betévedő legyeket - szúnyogokat - lepkéket - gyíkokat - gekkókat (tarante!!) - Jehova tanúit miért ékes francia nyelven terelgetem kifelé, mikor megtenné nekik a magyar is. Főleg, amikor érvelésem oroszlánrészét a vadul lengetett törölgetőruha teszi ki.

Prájdos hónapba lépvén, megint sűrűbb a termés a neten.
Itt van pl. Capleton, és Sizzla, akik ellen elég rendesen arat a közharag; Reims, Lille, Toulouse, Clermont-Ferrand lemondta a tervezett koncerteket, mert a buzik legyilkolását lelkesítő nóták nyíltszíni előadásának gondolata őket valahogy kevésbé lelkesítette.
Lehet az ILGA siteján petíciót aláírni, a varsói Pride megmentéséért.
WORLD PRIDE JERUSALEM 2005 viszont 2006 augusztus 6 és 12 között lesz, a változatosság kedvéért.
ps. Ilyenekre bukkantam. A net egy angyal, csillagfényes júniusi éjszakákon.
update: azért az az Even Gloria Steinem, az gyilkos, nem?

Ma éjjel makacs rémálom gyötört, ott keringtem a régi gimis kollégiumom első emeleti folyosóján, a hálók, tanulók és szekrényszobák félhomályos labirintusában, és felriadván a rémülettől bénán feküdtem a sötétben, gyöngyöző homlokkal, s ha tétova ujjaim nem akadnak rá a békésen álmodó S-re, ottragadok egy időre a bizonytalan álom/ébrenlét határon...
Földrajzi koordinátáim helyrerakása után az jutott eszembe, milyen rég is volt, már el is felejtettem azt az akut szorongásos félelmet, amiben évekig éltem, hetvenakárhány kamasz nő között, hatásfokában redukált, mi több, letagadott nőiességgel spékelt magányban, ahol már egy egyszerű zuhanyzás maga volt a pokol, tucatnyi büszkemell-gazda vihogó összebúgásának alapzajában...
Uh, nekem a bátorság szó ebben a kontextusban minden, csak épp nem megszerzendő. Zavaros. Hát na. Megviselt engem ez az Emese nevű intézmény. El is kell mennem úszni, hogy helyrepofozódjak, fenyegető flekkek ide-odája ellenére.