para.doxa

nem mintha lenne. mondani/írni valóm. csak útközben (kávéfőző-íróasztal, cca. 5 m) rájöttem, hogy is van. sportügyi preferenciák ügyben. mert kisírtam cnél, hogy majd tavasszal (mert most vacak nyálas idő van, korán sötétedik, későn világosodik, miegymás) elvisz sziklafalmászni. mármint beavatni. abba. és aztán volt némi vállvonogatás (forrás megnevezése nélkül), miért pont ez, mérnem valami nyugis sport, mert ugye elég veszélyből a búvárkodás. és ezen jogos kérdésként elhümmögtem. na szal útközben megfejtődött a talány. asszem legalábbis rátapintottam a lényegre. hát. mert közben nem lehet máson vacakolni, muszáj ott lenni agyilag. és láthatóan akkor vagyok jól, ha eszembe se jut gondolkodni.

dive.deep.no2

"Baltzer berni professzor az újabb időben rendkívül érdekes kísérleteket végzett a napoli-i akváriumban a Bonelliák ivari meghatározódására vonatkozólag. Kísérletei során kiderült, hogy amennyiben a szabadon úszó álcák nem akadnak nőstényre, maguk is csaknem valamennyien nőstényekké alakulnak át és így rendes fejlődésen mennek keresztül. Viszont, ha valamennyi álca nőstény ormányára akad, akkor meg csaknem mindannyian hímek lesznek. Az álcákat hímekké azok a nedvek változtatják át, melyet táplálkozásuk közben a nőstény ormányából szívnak. Ezt Baltzer azzal bizonyította be, hogy az ormánykivonattal szabadon kezelt álcákat is szintén sikerült hímmé varázsolnia. Legnagyobb hírre tettek szert kísérleti állatai közül azok az álcák, melyeket a nőstény ormányáról különböző időközökben távolított el. Ilyenképpen sikerült neki ugyanis aszerint, hogy az álca milyen hosszú ideig szívott az anya ormányából nedveket, a nőstény- és a hímszervezet között mindenféle átmeneti lényeket kitermelnie, s így a csalfa- vagy álivarúság, az úgynevezett intersexualitás hormonhatásos eseteit megállapítania."

Brehm

vazz, ha legközelebb összefutok egy bonellilánnyal, ideje sem lesz erőszakot sikítani...

dive.deep

hááát ebbe unom bele magam ma reggel. és nincs tej a háznál, ami egész kellemetlen prognózis a mai napra, már ami a tejeskávé-függőségemet és az elvonási tüneteket illeti. viszont a vanmááááásik belendült, vagyis vanmégegymásik, ha már itt tartok, de nem kell nektek mindent tudni...

lidérc.bár

a 3 mm kevésnek bizonyult az év utolsó úszásához. most itt ülök begvázva, ráadásul m itt aludt, és hajnalban bemászott hozzánk az ágyba, váratlanul lefejelve épp ébredő enmagamat, amitől most egy harsány kék duzzanat üldögél a szemem alatt, dacára a rányomott jégkockáknak. s nehogy vége legyen a napi nyomornak, bimbódzó képregényfordítói lelkesedésem drasztikus hirtelenséggel kiszenvedett, miután kiderült, hogy a co-mix-on fenn ül majd' az egész sorozat, az utolsó két kötetet leszámítva, ami viszont mélyrepülés a korábbi színvonalhoz képest. és a borítója miatt beszerzett dive deep vacak.

rrrrroberto! mio palmo!

most, hogy a hétvégi program egyetlen biztos pontja itt ül a gépen: jesssz.
ps. először látom franciául, vagyis nem. mármint franciául. angol-olasz-francia keverékben. hát. sel döcögve kapaszkadunk egymásba a kanapén. viszont a hosszú változat sux, helyenként kedvem támad egy 'na ugorgyunk'-akcióra. ( és nem felvágásból, de enzo kacsája (stbstb) elég siralmasra sikeredett.)

lurk(ingol)ó

bazzz

agalychnis callidryas, vágom rá habozás nélkül, kell ilyen baromságokat kérdezni. mintha az, hogy ma milyen állatként definiálnám magam, ha.... segítene a hivatalos munkakeresésben. pé álla leesik, megszánom, izé, olyan csinosan szines békaféle. pé szemei tovább kerekednek, ráhagyom. vazz. össze kellene zárni az összes pszichológiával szöszmötölő alakot, intellektualizálják egymást naphosszat.
pedig csak a picasa-n böngésztem halas-képekre vágyva, ha már merülni nem lehet, és véletlenül belebotlottam egy egészen használható albumba.

jut eszembe

"I'm not a vegetable. I will not control myself."

Pigling Bland

Pigling Bland, on tip-toe, covered
her up with an antimacassar.

A Holland-Bandura és a Rothwell-Miller tesztek annyira megviseltek, hogy inkább szkippeltem az ebédet, és emberi szóra váltottam az így nyert időt, beesvén Ihez, aki igazából nem is szereti, ha ebédidőben zavarják. I nagyjából kilencvenöt, mostanság kicsit beteges, de még így is messze lehagy, le-felkocogván az elsőről-re, vagy együtt vadászván kakira a helyi piacon. Szal I igazán figyelemre méltó jelenség, és szeretetreméltó is, én legalábbis mindig elolvadok, ha a maga egyötvenjéről pipiskedve buksisimit oszt, a köztünk rituáléként rögzült 'jáááj, hogy szúrsz' mondattal megspékelve. És I valahogy megérezte, hogy kifejezetten rossz napom van, mert nem morgott, hogy rosszkor esek be hozzá, hanem egy harsány 'öt perc' kíséretében levette a gázról a fél csirkecombot, megszereltette velem a rózsaszín rúzsát, arrébbtolatta a bőrfotelt, és megcsodáltatta a fikuszt. És foteltologatás közben rájöttem, mitől olyan otthonos nekem I szobája: a bőrfotelon trónoló megtermett antimacassar-tól, mint valamikor rég egy másik I nappalijában.

À la pêche aux moules

3 kg kagyló
3 echalotte-hagyma (mogyoróhagyma)
1 pohár fehérbor (20 cl)
őröltbors
2 sárgarépa
20cl főzőtejszín
50 g vaj
1 ek liszt
néhány csepp citromlé
apróra vágott petrezselyem
________________________
A kagylókat hideg vízben megtisztítani - a kinyíltakat el kell dobni, ugyanígy a főzés után összezárulva maradókat is.
Az apróra vágott hagymát vajon megdinszteljük, hozzáadjuk a kagylót, a karikára vágott sárgarépát, a fehérbort, és közepes tűzön kb. 10 percig főzzük (míg az összes kagyló kinyílik). Félretesszük a kagylót, és leszűrjük a főzőlevet (sűrű géz megteszi), majd besamelt készítünk belőle (kb 50 g vaj, egy ek liszt). Ha kész, hozzáadunk 20cl tejszínt, petrezselymet, majd a kagylót és a sárgarépát, és lassú tűzön átfőzzük (néhány perc).
És rósejbnivel a legjobb...

I can

(és. mától hivatalosan is munkanélküli vagyok. iktatva, dossziézva, egy ex-titkárnő és egy ex-idegenlégiós társaságában csoportkócsingolva. buh. a kócs hosszan birkózott a programmal, és néha bocsánatkérőn kinézett a monitor mögül, izé, öö, nincs olyan kategória, ahová bepasszíthatnám, mi lenne, ha azt mondanánk, hogy... redundáns büszkeségem azóta is optimistán vigyorog. )

boybeater aka marcelle 7

tadaaaam... és még pisztoly sem kell a tikkhez.
(és láthatóan képminőség sem.)

hümm

egy hete még azt se tudtam, ki az a wanda sykes. most meg elhümmögök itt magamban, főleg az "I never had to come out black" után.

strigák & co.

ezek a strigák nem azok a strigák. sőt, nem is strigák... na de. a 12 ívvel folytatott langyos harcom drámai fordulatot vett. most épp képregényt akarok fordítani, ahelyett, hogy a terminus technicusokat raknám helyre. eh. mostanában van valami apró tikkem a pisztolyos nőkkel....

Terminator : The KeleBandi Chronicles

jelentem, a második gyerekkor beköszönt. kiráncigáltunk a vízre egy nagyjából 20 éves széllovas deszkát és állva eveztünk körbe-körbe, mert most ez a menő és kedvünk támadt kipróbálni, és kiderült, hogy s remekül tud vízbepottyanni, én viszont puhapucásan inkább a deszkára huppanok vész esetén, a tisztelt nagyérdemű kifejezett örömére, na de ki törődik ilyen apróságokkal, amikor elhanyagolt napelemeim töltődnek és a tenger úszható... még az sem tudja elvenni széles jókedvemet, hogy p aszonta, a pénteki oktató c lesz, akinek klubköreinkben sokat sejtető beceneve nemes egyszerűséggel klerminátor. kiccsit, navy seals??

~°~~~°°~~~~~~°~

öh. ebben a nyálas novemberi félhomályban már a klórszagú öltöző igérete is felnyomja az adrenalinszintemet.

agymenés

hát. most. aztán. az egész azzal kezdődött, hogy a jövő heti állásinterjúra össze kell rántani magam, és berozsdásodott a németem, ritkán használom, ez van. edzéstervileg használható ötletnek tűnt, hogy sre várva végigzappingoljam a parabola-választékot, és kibe botlok ártatlanul???? nnnna kibe??? lena odenthal-ba, személyesen.... szal most itt ülök tátott szájjal a tatort előtt, és nosztalgikus vinnyogásomat leplezendő az utolsó kräutermischunggal égetem a torkomat.
egyszer talán lesz ebből még ulrike folkerts poszt is... egyébként meg, hjaj, régi szép idők, amikor tejeskávé & bretzel társaságában telt a reggel...

blogománia aka izé

az jutott eszembe, miközben egy szépia turbózott el előlem, tintafelhőt pukkantva az orrom alá (amitől mellesleg dohányos éveim utáni nosztalgiám újfent melankolikusan beköhintett, csak hogy el ne felejtsem, itt ül a tárlóban, a többi múzeumi katyvazzal egyetemben), hogy a fenébe is, milyen jól jönne egy víz alatt is használható gép, csinos képeket lőhetnék vele. aztán meg az, hogy ha ezt nem is, tengeres blogot akár csinálhatnék is, mindenféle herkenytűkről, akikkel vidáman elkergetőzöm nap mint nap. aztán ettől meg hirtelenjében kuncoghatnékom lett, ugyebár, mert az előző életemben volt nekem egy kikosarazott tengerbiológusom is ám. még anno, amikor boldogan dohányoztam, és aszittem, hogy ha nem is kukac, de könyvtár körül forog a világ...
asszem azok a legjobb napjaim itt, amikor saját magamat sikerül körberöhögnöm.

bittergrrrrl

bittergirl archívot gyártottam fél délelőtt: 2002-2007. mi mindent meg nem tesz az ember lánya, ha tizenkét ív elől menekül.

frász-klinika

persze. így van ez. a leszbikusok életük legnagyobb, legforróbb, legakármibb szexuális élményét (és hogy milyen jólnevelt vagyok, azannya) nagyanyám jó húsz éve kilencven felett járó szomszédasszonya által csak 'hálóka'-ként emlegetett ruhadarabban ejtik meg. az etnológiai kislexikon szerint ez afféle megmagyarázhatatlan törzsi szokás...

update vagy mifene:
péntekente binárisszerverekenbóklászó vagy freetvdowntböngésző vagy torrentező kedves szörftársak, a hírek szerint csütörtök este az utolsó alkalom pennánk hegyét vizibiliti-ügyben a grace klinikán koptatni. én itten minden eddigi gonosz felszisszenésem ellenére elszomorodtam, és asszem áttérek a weedsre, brooke smith hangját hallani.