op. cit.

„In the very torrent, tempest, and, as I may say, the whirlwind of passion, you must acquire and beget a temperance.”
ugyebár.

mañana

nnna. nesze neked igéret... ma ezt dúdolgattuk egész nap a két kínai, egy arab munkatárssal, mindenféle nyelveken: és nemzetközivé-é-é-é lesz holnapra a világ...
(én például halál unom a saját pregektúrás történeteimet, de mit csináljak, ha nagyjából csak ilyenre fussa ma. vagyis nem, de egyrészt a többit legközelebb, másrészt meg ez a bőrömre megy, a többi meg ugyan szintén, de kevésbé idegesítő módon. szal megjött a levél, hivatalos, kezdődik úgy, hogy a borítékon édesen ott a mlle kelebandi, chez s címzés. anyátok, mondja s is, amikor bontogatjuk, mi az hogy chez, és cifrázgatja konokul, ráhagyom, igaza van, mondjuk melyik házastársat szokás így hátsófélen bökkenteni azzal, hogy csak húzza meg magát, mert ő nem otthon lakik ám, hanem a párjánál, na de mindegy. következő kör: a levél szerint be kell mennem abba a bevándorlási hivatalba, ahová direkt mondták a személyes randevún, hogy nem kell bemennem. háát. telefonhoz kapunk. a hölgyemény némi meggyőzés után úgy dönt, hogy jó, nem is kell bemennem. fellélegzem, rossz emlékű hivatal az, legutóbb még a lábméretemet is gondosan feljegyezték, gondolom két példányban, hogy el ne kallódjon. de. mondja kedvesen a telefonba, és csak hebegünk, amikor elhangzik a situation irrégulière kifejezés. öh. bizonybizony, négy éve, csacsogja megrovón. na de, és soroljuk a mindenféle hivatalos fiszfaszt. az lehet, mondja kedvesen, de az ő számítógépében mindennek nyoma sincs, ergo. én illegális bevándorló vagyok. no. ilyen se voltam még.)

hüm

egyébként meg szvsz komoly fejlődésről tanúskodik, hogy ugyan a cipőfűzőm még mindig ollan szabályosan feszül, ahogy kell, de a szárítón jóideje már nem is színsorrendben ülnek a csipeszek.... avagy mégsem?

2:0

a medúzák - kelebandi meccs állása... a sporthasonlat persze úgy sántít, ahogy van, mert ugyan hogy a khmmbe tudnék kiegyenlíteni? mellesleg a tegnap délutáni lókötő kifejezetten ügyes volt, mert egyszerre tudott elkapni a bokámon és a (ostoba módon reflexből odakapó) csuklómon. hát kell nekem elbambulnom egy magáról megfeledkező sublet láttán, mikor tele a láthatár vadászó bestiákkal...
kínomban fűszerportyára hívtam s-t, és beszereztünk egy adag yassa-t aka szenegáli keveréket, van benne hagyma, fokhagyma, gyömbér, feketebors, csemegepaprika, babérlevél és kakukkfű. előreláthatóan veszett csirkegrillezés lesz a heti program.

vega

végrevégre. és ha a grabitkutya úgy gondolja, hogy feláll a gépen, holnapra meg is mondom a tutit...

giccs és konyha

tegnap esti performance: fekete felhőkkel kisért váratlan záporzivatar, s legalább ennyire váratlan fizetés a zsebben. virgonc jókedvemben sétálni hívtam s-t (végigandalogtuk a kikötőt, mellettünk karnyújtásnyira egy orphie követett bennünket kutyaként, amikor megálltunk megcsodálni, ő is megállt, és szenvtelenül pislogott ránk, aztán úszott velünk rendületlenül, a hajókat kerülgetve) és étterembe a kápolna melletti kistérre, ahol több hónapon keresztül szemeztem az étlappal: hűhaélmény garantált, ha véletlenül arra teccenek járni. és még nagggyon finom almateát is kaptam ajándokba.

ps. visszagondolva s óvatosan hümmögve, mert ugye a sorrendezés mindig igazságtalan, vagy legalábbis jelen esetben az, sz'al az est legjobb pillanata mégiscsak az volt, amikor óvatlanul belehörpintettem a ránézésre egy hamis aka tejszínes cappuccinonak tűntő édesburgonyaszószba, hjaj, abban a régi kis kávéspohárban, amitől még ma is megborzongok, tetején - ismétlés a tudás anyja - szezámmaggal s mákhoz hasonló akármivel megszórt tejszínhabbal. a chefből annyit sikerült kiverni, hogy öt fűszer van belekeverve, édeskömény, szerecsendió, valami bors, fahéj, és kömény. uh. még a szívószál is elpirult.

pari_ubi_sali

garantált íz- és színkavalkád.
innentől kezdve megbocsáthatatlan blaszfémia leparizni a p a r a d i c s o m o t.

l'eau de vie

az álmatlanság haszna aka az éjjeli kalandozás eredménye: ez itten egy 13. századi freskó, massa marittima-ból, pontosabban a helyi kút faláról. interpretáció ügyben érdekes guglizni, ugyebár.

rg 07

bezzeg a focivébé alatt minden kiskocsmában plazmatévé fityeget a falon.... kénytelen vagyok beérni az összefoglalókkal, vagy mint ma, azzal az időjárásfelelősi kacsintással, hogy párizsban süt a nap, itt meg dacosan esik: dechy - mauresmo, fr2, en direct.

ma

ebbe nem sikerül belehallgatnom, pedig biztatónak tűnik:

A Tribute To Joni Mitchell

1. FREE MAN IN PARIS - Sufjan Stevens
2. THE BOHO DANCE - Bjork
3. DREAMLAND - Caetano Veloso
4. DON'T INTERRUPT THE SORROW - Brad Mehldau
5. FOR THE ROSES - Cassandra Wilson
6. A CASE OF YOU - Prince
7. BLUE - Sarah McLachlan
8. LADIES OF THE CANYON - Annie Lennox
9. MAGDALENA LAUNDRIES - Emmylou Harris
10. EDITH AND THE KINGPIN - Elvis Costello
11. HELP ME - k.d. lang
12. RIVER - James Taylor

ez viszont sztereóban, még a péknél is.

アップルシ－ド

aka appurushīdo aka appleseed. manga bizony, masamune shirow hozta össze 1985 és 1989 között, a film két éves, shinji aramaki és tsai, 3ds grafika, cel-shading/toon-shading-el tuningolva . a kisírta, hogy nézzük meg, mi meg persze rohan körbe, kinek van meg, ki hozta le a netről, jajajaj, a meg csak pittyeszt, hogy ő nagyon szeretné, de igazán, el is mosogat, ha kell. lehet ennek ellenállni??
egy hét roham után megkerül, kukorica pattog a mikróban, s beüzemel egy kölcsönkivetítőt, klikk.
aztán ottragadunk a kanapén. vaazz, még rágni is elfelejtettem.

lütfen kapali tutunuz

valami megmagyarázhatatlan úrimodor-rohamomban megfogadtam, hogy ez itten eszpasz vert marad, semmi {@*~^˘§, legfeljebb abatármindenit, és ez most megakasztani látszik a szövegfolyamot... hát. a faxomnak kell fogadkozni.
mindenesetre a lexarabb az egészben az, amikor egész nap látom a tengert, szagolom a tengert, hallom a tengert, belemenni meg baromira nem lehet. csak nézni, ahogy mások megteszik.
közben azzal tartom életben magam, hogy szezon végén megcsinálok egy búvártanfolyamot, meg én, ha addig élek is. hát. fogadkozni jó dolog... és most lehúzok a partra, szabadnap gyanánt, megkergetni az összes játszani kész polipot.
az esztereknek meg mindenféle szépeket, ha lehet.

ööö

izé

a mai szabad asszociáció. beza.

öhm...

hát mittomén. (ennyit az elegáns kezdésről). bár sokat nem változtat a dolgokon, mármint blogolásilag, vagy mi, de most úgy tűnik, hogy kényszerpihenő jön, vészes gyorsasággal és hosszal. mert vannak ilyen gonosz áldilemmák, hogy teszemazt akkor most a tizenkétíves nemfizetős, vagy a heti hetvenórás fizetős? bingo. ennyit az álintellektuális szöszölésekről.
hát akkor csókolom. most pedig egy mauresque társaságában elhantolom a nyarat.

reflexx

a teljesen jogos kérdés: akkor most ki is győzött a tegnap esti vitában, sego vagy sarko? ezt rágjuk itt x ideje, elalvás előtt, ébredés után, fáradhatatlanul - hiába, olyan ez, mint a focivébé, utálom, de a döntőre engem is elkap valami megmagyarázhatatlan izgalom. és legyünk objektívak, ha már komoly ügyben törjük a fejünket: mit is írnak az újságok? neten körbeszimatolunk: néhány gyanúsan kötődő vidéki lap kivételével mindenki döntetlenről beszél. hát. ha mindenki döntetlent mer írni, akkor sego - vágom át elegánsan a gordiuszi csomót.
nihil novi sub sole.

toro

camargue rulez aka mas de gouine.... csoportkép is készült e ritka alkalomhoz. ám.
egyébként camargue köszöni, jól van, bikák, lovak, családalapítási izgalmakon átesett flamingók, s mindenmás tollas kompánia, sőt, kitesurfös kempingezők hada egyaránt lelkesen élvezte a napsütést, zöldülő mezőt, húsz fokos tengert (igény szerint).

creatif 2.0

a franciák még anyázni is kifinomultan tudnak, vagy tudnak kifinomultan is anyázni, vagy... ez például kedvenc (ál)választási plakátom.

riff

korareggeli (?) csáp paprikás körettel: colbert - simonyi 2. itt. hehe. egyébként: New York, Cutting Room, április 27. Coalition of the Willing jótékonysági koncert.

j-3

na, megyünk kanadába?? - vigyorgunk össze s-el, ha szóba kerül a választás, igaz, savanyú egy vigyor, de vigyor. közben mindenhol százalékok, meg utolsó elemzések, meg hatásos érvek, hajajaj. sarkozy jánospálozik és dögólozik egyszerre, miközben nagyon szigorúan rendet igér, le pen lefranciázza a második generációs kerületieket és velük együtt óhajt harcbaszállni a bevándorlás ellen, a bal jobbos témákon lovagol, a szoádizan közép meg a vörös-tenger szétválasztásánál is nagyobbat igér, jobb-bal koalíciót. szerencsére itt a magát alakító szélsőbal, nélkülük valami abszurd darabban érezném magam.