- mondja amál valahol a harmadik szett közepén meghatóan határozottan, miközben escude a győztes taktikát igyekszik felvázolni, és visítunk kórusban a kanapén, mit visítunk, hatványozottan extázisba esünk, még a kecskesajtos lasagna is elpirul, mentségünkre legyen mondva, hogy nagyjából hat órája rágjuk a körmünket, folyamatosan, na de ez a "on rente dedans", ez az apoteózis maga. mauresmo-dechy. hát. még a végén az esőnek is megbocsátok.
[...]There is an animal called the hyena, which inhabits the tombs of the dead and feeds on their bodies. Its nature is that it is sometimes male, sometimes female, and it is therefore an unclean animal. Since its spine is rigid, all in one piece, it cannot turn round except by turning its body right around. Solinus recounts many marvellous things about the hyena. First, it stalks the sheepfolds of shepherds and circles their houses by night, and by listening carefully learns their speech, so that it can imitate the human voice, in order to fall on any man whom it has lured out at night. The hyena also [imitates] human vomit and devours the dogs it has enticed with faked sounds of retching. If dogs hunting the hyena accidentally touch its shadow behind, they lose their voices and cannot bark. In its search for buried bodies, the hyena digs up graves. The sons of Israel resemble the hyena. At the beginning they served the living God. Later, addicted to wealth and luxury, they worshipped idols. For this reason the prophet compared the synagogue to an unclean animal: 'My heritage is to me as the den of a hyena.' (see Jeremiah, 12:8) Therefore those among us who are slaves to luxury and greed, are like this brute, since they are neither men nor women, that is, neither faithful nor faithless, but are without doubt those of whom Solomon says: 'A double-minded man is unstable in all his ways'; (James, 1:8) of whom the Lord says: 'You cannot serve God and mammon.' (Matthew, 6:24) [...]
aha. láthatóan elsiklottam ama tudományos tény fölött, hogy havi rendszerességgel depresszióba esem, és vadul shoppingolok. hormonálisan elvileg rendben vagyok, szal erről csakis bankszámlám katasztrofális állapota tehet. vagyis. juteszembe. szimbiózisunk mélyrétegeinek köszönhetően nyilván s adja a shoppingolós részt (most is egy csomó aerie-t kaptam tőle, mert a gonosz schiesser tesz rám, bár a friss revivalt látva talán mégsem, jeez, csekkolnom kell a hormonszintemet), én meg a depresszióst, ugyebár. bár épp tavaszodik, és napelemeim abszolút feltöltődtek, de lehet vitatkozni a todománnyal??
az egyedüllétnek igenis vannak előnyei. egyrészt nem kell osztoznom a kartonnyi grimbergenen. másrészt ehhez teljesen illően álló nap meg sem szólalok, a halakhoz csak odabugyogok egy köszönésfélét, a macskával meg eldorombolgatunk a klikk-klakkon (és ő sem kér a grimbergenből). harmadrészt a konyhaszekrény ajtaján szétnyílt fejbőrömet mindenféle teátrális nyávogás nélkül kezeltem le, mint a nagyok (mondjuk eltelt néhány perc, mire megértettem, miért is üldögélek a kenyérsütővel szoros szimbiózisban a konyha kövén, és mitől olyan nedvesen piros a kezem attól, hogy sajgó kobakomat igyekszem egyben tartani). negyedrészt senki sem fecseg bele a nosztalgikus lao-svu-szeánszaimba, és kérdezgeti aggódva minden egyes felvisításkor, jól érzem-é magam, és nem húzza össze a szemöldökét, amikor a hagyományoknak megfelelően az ass, perp és co. elhangzásakor szertartásosan meghúzom a grimbergenes üvegemet (egyszer egy másik életemben a twin-peaks-maraton alatt zabáltuk hasonló lelkesedéssel a meggyes pitét, de akkor legalább ketten voltunk, és jobban bírtuk, most hat rész után agyilag halott vagyok), és nem kérdezgeti félpercenként, miért vinnyogom könnyesre magam a one drink-től, és miért válaszolok mindenre egy modoros naw, baby-vel. ötödrészt napközben három darab képernyőn lógok egyszerre, miközben korrektúrázom, nem mintha nem lehetne egyen elintézni, de mégis (az ubuntu - mac meccs állása 2:1), mindezt wordos alapanyagon, anyám... hatodrészt azt hallgatok, amit, és olyan hangosan, ahogy, és közben hangulattól függően léggitározhatok is akár. beza. és még folytathatnám is a sort, mert az egyedüllétnek igenis vannak előnyei. és nem is győzködöm magam.
pedig ijesztően tavaszi az idő, és korán is van keverni valamit, de egy* mauresque mellett rászántam magam a lehetetlenre, és mindenféle recapok, fannyafik s miegymás nélkül végigszenvedtem az l word utolsó részét. mert ez nekem jár.
genderügyi hókuszpókusz a kölkök 'elsőképeslexikonombibi' típusú könyvéből. az együtt lehúzott öt nap tapasztalata némileg finomított az olvasaton, de biztos-ami-biztos alapon gyorsan meggimpelem a vonatkozó bizonyító erejű segédanyagot, amire még a szkeptikus há is csak bólogatni tudott, aztán ha a refuge wifije is úgy gondolja, egy újabb forralt bor mellől küldöm azt is.
egy hét hegyek következik. elvonási tüneteim már most jelentkeztek. no internet, no tenger, no tavasz, és no ..... heh, szabad behelyettesítéssel, mert úgy nagyjából mindenre igaz. két kiskorú szörny társasága a garancia. a nehezen összehozott morál megtartása érdekében amál összes elérhető meccse itt ül a gépen. egy hogyan tornázzunk dara torressel dvd kiséretében. izé. call me nuts.
izé. megkergülésem harmadik napja. kell ehhez kommentár??? és hogy ne érezzem magam túlságosan elkényeztetve, az egészből semmit sem láttam. kell nekem porhó és hegyek. még jó, hogy gugli az én barátom (is).
nesze nekünk provááánszi szendvics. hozzávalók: kb két óra az autópályán. azaz oda-vissza négy. hát. a tenger viszont túl zaklatott és hideg az úszáshoz. az open gdf-suez-t meg mindenki szkippelte, hogy fogom én ezt bepótolni??
..., hogy ha elég szuggesztív vagyok, rá tudom magam venni az uszodára, dacára a kint tomboló természeti csapásnak. izé. a medence három méterről azért kiábrándító volt, sehol egy torres aka quasidelfin, bár az apnéista fiúk is csinosak tudnak lenni, ha nagyon megdolgozom magam... uh. és bár karácsony még kicsit messze van, rájöttem, mit is szeretnék idén a fa alá: ilyen csinos hátúszókat...
«C'est un peu gênant de vous avouer ça, mais d'un point de vue topologique je suis un donut. Un orifice en haut, un orifice en bas et un conduit qui relie le deux.»
a tegnapi kávé azzal kezdődött, hogy álmosan beleklikkeltem clementine ford outolásába, aztán a neuronok ébredésére várván pletykálkodtam is egyet, minek hatására a májszpészen kötöttem ki, meghan toohey gitárkodását hallgatni, akinek ugye vannak 'barátai', mint a schuyler fisk, vagy lenka, akiknek vannak 'barátaik', akiknek vannak 'barátaik'... öh. most van barátkoznivaló zeném, dögivel. meg bepótolnivaló fordításom is....
a nap jelmondata: le a vírusokkal! a digitális hőmérő leolvasásában viszont jobb vagyok, mint a balf
két nap abszurd-káosz-csoda után (ami persze attól függ, honnan is nézzük, majd mint a kanti fenséges, én pl. innen a békés hómentes mikroklímából némi nosztalgikus irigykedéssel sóhajtoztam végig) visszaállt a teremtés megszokott rendje, annak minden veszteségével. ezekben az apró kizökkent pillanatokban megmagyarázhatatlan imádat tölt el az itteniekkel szemben, most épp legszívesebben mindegyiket megszorongatnám, ahogy esetlenül bukdácsolnak a galaktikus hótaposóikban a rűdöpoálü kockakövein, a világvégét túléltek büszkén mindentudó mosolyával... és a képeket ft követte el.
ha egyszer nagyra növök, megfejtem majd ezt a Dr. Jekyll és Mr. Hyde szindrómát. addig is, a kék viz téma marad az xp-n, ubuntu-n pedig láthatóan valamivel harciasabb énem tarol.
hááát ebbe unom bele magam ma reggel. és nincs tej a háznál, ami egész kellemetlen prognózis a mai napra, már ami a tejeskávé-függőségemet és az elvonási tüneteket illeti. viszont a vanmááááásik belendült, vagyis vanmégegymásik, ha már itt tartok, de nem kell nektek mindent tudni... 
a 3 mm kevésnek bizonyult az év utolsó úszásához. most itt ülök begvázva, ráadásul m itt aludt, és hajnalban bemászott hozzánk az ágyba, váratlanul lefejelve épp ébredő enmagamat, amitől most egy harsány kék duzzanat üldögél a szemem alatt, dacára a rányomott jégkockáknak. s nehogy vége legyen a napi nyomornak, bimbódzó képregényfordítói lelkesedésem drasztikus hirtelenséggel kiszenvedett, miután kiderült, hogy a co-mix-on fenn ül majd' az egész sorozat, az utolsó két kötetet leszámítva, ami viszont mélyrepülés a korábbi színvonalhoz képest. és a borítója miatt beszerzett dive deep vacak. 
agalychnis callidryas, vágom rá habozás nélkül, kell ilyen baromságokat kérdezni. mintha az, hogy ma milyen állatként definiálnám magam, ha.... segítene a hivatalos munkakeresésben. pé álla leesik, megszánom, izé, olyan csinosan szines békaféle. pé szemei tovább kerekednek, ráhagyom. vazz. össze kellene zárni az összes pszichológiával szöszmötölő alakot, intellektualizálják egymást naphosszat.Pigling Bland, on tip-toe, covered
her up with an antimacassar.
(és. mától hivatalosan is munkanélküli vagyok. iktatva, dossziézva, egy ex-titkárnő és egy ex-idegenlégiós társaságában csoportkócsingolva. buh. a kócs hosszan birkózott a programmal, és néha bocsánatkérőn kinézett a monitor mögül, izé, öö, nincs olyan kategória, ahová bepasszíthatnám, mi lenne, ha azt mondanánk, hogy... redundáns büszkeségem azóta is optimistán vigyorog. )
tadaaaam... és még pisztoly sem kell a tikkhez.
ezek a strigák nem azok a strigák. sőt, nem is strigák... na de. a 12 ívvel folytatott langyos harcom drámai fordulatot vett. most épp képregényt akarok fordítani, ahelyett, hogy a terminus technicusokat raknám helyre. eh. mostanában van valami apró tikkem a pisztolyos nőkkel....
öh. ebben a nyálas novemberi félhomályban már a klórszagú öltöző igérete is felnyomja az adrenalinszintemet. 
hát. most. aztán. az egész azzal kezdődött, hogy a jövő heti állásinterjúra össze kell rántani magam, és berozsdásodott a németem, ritkán használom, ez van. edzéstervileg használható ötletnek tűnt, hogy sre várva végigzappingoljam a parabola-választékot, és kibe botlok ártatlanul???? nnnna kibe??? lena odenthal-ba, személyesen.... szal most itt ülök tátott szájjal a tatort előtt, és nosztalgikus vinnyogásomat leplezendő az utolsó kräutermischunggal égetem a torkomat.
bittergirl archívot gyártottam fél délelőtt: 2002-2007. mi mindent meg nem tesz az ember lánya, ha tizenkét ív elől menekül.
persze. így van ez. a leszbikusok életük legnagyobb, legforróbb, legakármibb szexuális élményét (és hogy milyen jólnevelt vagyok, azannya) nagyanyám jó húsz éve kilencven felett járó szomszédasszonya által csak 'hálóka'-ként emlegetett ruhadarabban ejtik meg. az etnológiai kislexikon szerint ez afféle megmagyarázhatatlan törzsi szokás...
Blue planet
enyém az egész part, vagy egy órát tempóztam fel-alá, sehol egy lélek, csak én meg a tenger, nem is tudom, mivel érdemeltem ki ekkora luxus. vagyis tudom. azzal, hogy hajlandó vagyok kékre fagyni. de. szembeúszott egy raj csőrös csuka, néhány kósza aranydurbincs, akik közül többen kakukktojást játszottak a kerengő szürke tengeri pérhalak között, a homokban a szokásos ezüstös durbincs óvoda tízóraizott, aztán visszafelé átvágtam a lebegő barátsügérek között, hogy a legvacakabb homokos részen, egy félig ellepett vasoszlop-maradványon rábukkanjak egy mimikribajnok rozsdás sziklahalra, aki úgy tett, mintha nem látna, ettől én is úgy tettem, mintha nem látnám, és egyetértésből jelesre vizsgázva elbámultuk egymást egy darabig, de aztán egyrészt kezdtem veszélyesen kékülni, másrészt a lelkes hullámok között nem egyszerű úgy tenni, mintha horgot vetettem volna, szal, orövoár, bugyogtam a pipába... hát. snek el se merem mondani, megint le fog cseszni, hogy elgyönyörködtem a vacsorát. pedig. de majd eccer veszek igazi szigonypuskát, és lesz nemulass.
mai dilemma: lekapjam vagy mégse? asszem mégis. vagy talán mégse? vagy... azzal biztatom magam, hogy talán meghallgatva könnyebb lenne dönteni...
izé. váratlan romantikus rohamomban azon vacakoltam fél délelőtt, melyik moziba hívjam el s-t ma este. aztán mégsem lesz mozi ebből, hanem gyertyafényes 'barátom a plancha/bandol páros'. hát. úlláccik vannak tartósabb fajta szabályok.
mer' belekeveredtem valami helyre lingvisztikai f@vágásba arra nézvést, hogy a butched up értelmezhető-e vizibiliti vitákban. hát. és felhívnám a figyelmet arra, hogy ez itt ob, és nem mh, ugyebár. 
