szkandalőzzzz

kisebb L world botrány Angliában.
(Guardian cikk bejelentkezős!!)

war of the worlds - hero

.... alias Tom Cruise. Nyakában a gyémántokkal díszített Freedom Medal of Valor, miközben a nagyvezér David Miscavige jobbjába kapaszkodik. Aztán meglátogatja az akkor belügyminiszter Sarkozy-t és elbeszélget vele családról, scientológiáról, miegymásról, aztán megmenti a családját a legújabb filmjében, aztán nekimegy Brooke Shields-nek, amiért az Paxilt szed postpartum depressziója kezelésre, aztán elugrik Marseillebe, ahol Gaudin gyorsan díszpolgárrá avatja, aztán elporzik további lelkeket menteni. (Arról, hogy a scientológia betiltott móka errefelé, hogy Sarko könyvének utolsó fejezete fura módon az új spiritualitás nagyobb tiszteletének szükségességét ragozza, s hogy Marseille-ben pár éve elég botrányos korülmények között tűntek el dossziék a helyi főguru elleni perben, békés vasárnap délután nem illik blogozni.)
Haj de nehéz is egy ekkora küldetés egy ekkora színésznek...

Na, hogy felébredjünk végre: még több Drum-ot!! és anyway, free katie!!!!

ja, és tessék már békén hagyni a postaládámat, funkcionális depresszió ide-oda, jól megvagyok esti mese à la Xenu nélkül.

dilemma?

Jó ideje valami hivatalossá tételen törjük a fejünket, mindenféle praktikus és érzelmi okokból. Aztán mindig valami közösen kiokoskodott határidő leteltéhez kötöttük az egészet, nehogy a másik véletlenül csapdahelyzetben érezze magát, etc. Végül megunva közös töketlenkedésünket, szervezésbe kezdtünk: ide nekünk a pacs-ot, (pacte civil de solidarité, továbbiakban pax), jól hangzik, mondtam is S-nek, na most jól lepaktálok az ördöggel...
Kötelező körök: papírok. Hivatalos fordítások. Igazolások. 'Maga az aláírás öt perc lesz, de el kell ám addig jutni', biztatnak bennünket mindezen pár éve átesett barátaink. Felhívom a konzuli hivatalt, bevallják, pax ügyben nem igazán járatosak, naná, gondolom, hetero körökben a házasság a reflexből adott válasz, érthető. Az ügyintéző bájosan csicsereg, elmondja kétszer, miféle papírokat kell majd beszereznem ahhoz, hogy megkapjam azt a papírt (7 euróért), amit majd betehetek abba a dossziéba, amivel kérhetem a paxot. 'Kell majd a vőlegény személyiének másolata is, ugye nem okoz gondot?' 'Öööö' válaszolom bizonytalanul, de ő már az állandó lakcím szerinti polgármesteri hivatalból beszerzendő másolatoknál tart. Feladom, firkálom szorgalmasan az űrlapok nevét.
Reggeli posta: levél a konzulátusról, két nap alatt ideért a csatolandó két nyomtatvány, majd meghatódom, nahát, milyen gyorsan elküldték. Aztán halvány pánik kezd kacsingatni rám, mert hát persze és megint, x évvel 1999. november 15., a pax parlamenti elfogadása után, még mindig, változatlanul, a házassághoz használt formanyomtatványt kérik (hivatkozva a N°23/1952 és aN°VI/1957-os törvények mindenféle cikkelyeire, ahol csak és kizárólag a házasságról esik szó), a menyasszony és a vőlegény adataival, a végén a bájos formulával:
'Kijelentjük, hogy egymással házasságot kívánunk kötni.' Aláírás: menyasszony, vőlegény.

Hát így. Úgy tűnik, mi lennénk az első paxolók. Több kérdés is előkerült: mi jár az elsőknek? Hogy lehet ebből az egészből pax konform kérelmet összehozni, enélkül, hogy a konzuli ügyosztály röhögőgörcsben halálozzon el? Na és a leghúzósabb: ki legyen a vőlegény???

csúszdaművek (toptenvariáció)

Hát íme a nagy Ő. :o))

Az úgy volt, hogy alapvetően nem is a miénk, hanem C egyik barátjáé, aki évekkel ezelőtt kölcsönkérte C egyik akármilyét, és azóta nem adja vissza, ezért C megtartotta a haver badibórdját, amit a szülők pincéjében helyezett biztonságba, majd úgy ahogy volt el is felejtette, mi meg megtaláltuk, és kölcsönvettük. Aztán C azt is elfelejtette, hogy mi kölcsönvettük, és miután egyrészt C-nél úgyis a kutya szájában vagy a gyerek udvaron felejtett holmijai között rohadna el, másrészt (jajjdegonosz) C mindig mindent elfelejt, lásd károskúúl szenvedélyek, nos, úgy döntöttünk, hogy befogadjuk, teremtettünk neki helyet a szekrényben, sűrűn megsétáltatjuk, csúszunk is vele, szal él mint hal a vízben, és jaj, nagyon megkedveltük. Egymást.

prüdőőőr

Egy könyvet keresek, elég esélytelenül, mert nem tudom, melyik polcon lehet, és a Virgin Mega-t nem kifejezetten erre találták fel. Toscani könyve ott üldögél a Gay/Lesbien polcon, ölég szégyenlős kivitelben, hihi, fél centire a softpornó kiadványoktól, ez már csak így van, rossz szomszédság, török átok. (A Tom Of Finland bezzeg a reneszánsz művészetek kincsestára mellett bicepszezik, jópár méterre mindettől. Micsoda logika.)
Aztán átkocogok a fnac-ba, ugyanazért, ugyanannyi eséllyel, ott viszont a művészeti albumok közül figyel rám toscani. Átlósan érzékeny pontot fedő bazinagy matrica nélkül. no.
Hazaérve felmegyek a párizsi melegkönyvesbolt oldalára, szinte mérget vennék rá, naná. Matricával.

mellesleg

csípde

Na. Mondtam én S-nek már indulóban, ma este valahogy nem vagyok olyan hangulatban, meg különben is, pár napja medúzákat (kettőt is, azannya) láttunk L-el kisejleni a homályos kékből, a Sascsőr szikla hirtelen mély semmibe vesző lábánál, meg kicsi is vagyok és a migrén is mintha mocorogna, jobb nem provokálni, de S csak vigyorgott, ugyanmár, lusta bajnok. Aztán a parton is mondtam, nem jó a víz, néééézd, nincs senki benn, és valahogy olyan khmmm az egész, nemistudom. Ah, mondta S szemöldökráncolva, persze hogy nincs senki, este hétkor mindenki békésen otthon ül, most vagy soha, végre lehet rendesen úszni, nem kell a vörösre sült turistákat kerülgetni. Megaztán, mutatott fölényesen a kontaktlencsék nélkül elmosódott foltot formáló távoli strandra, ott vannak ám a vízben, legalább egy féltucatnyian. Nyafibolt bezár.

Az első háromszáz méter a hullámok ellenére jól sikerült, kellemes tempóba belenyújtózó vállak, mikor.... Hát így. Égő csuklóval kocogunk vissza a ruháinkhoz, óvatosan kiszámolva az érkező hullámokat. Közben ostoba módon egy HBB nóta jár az eszembe, 'Aknamezőn szökell, le sem ér a lába', és bele-bele vihogok a csendbe. Úgy érzem magam, mint akit megrágott és kiköpött egy éhező vérszomjas méhraj, és közben röhögés fojtogat. S sajnálkozva nézeget, én meg azon morfondírozom, nem is olyan rémes ez, nahát, kis rózsaszín dög, nem levadászott... pedig milyen jók a hullámok, vazze. Holnap badibórdostul jövünk.
Hát így esett meg velem először.

ps. legjobb gyógymód a homok és egy bankkártya, az elsőt rá a csípésre, aztán a másodikkal jól lehúzni. Nekünk a homok-békatalp párosítás is bevált. Égni ugyanúgy ég utána is, de nem dagad. Az ecet a helyi hagyomány szerint szintén csodát tesz, de nem volt képem bekuncsorogni chez Robertékhez, csak emiatt.

zap mama

K zap mama lázban ég:
interjú, zene, videó , meg még videó, és site.
most mondja valaki, hogy Marie Daulne nem imádnivaló...azért is megnézem a szigeten! :o)))

L World

Békés vasárnap este: beüzemeljük az anyósoméktól lelopott Canal+ dekódert- milyen jó is az, ha nyaralnak. Persze nem működik, gyenge a szignál. Vissza anyósomék lakásába, ahol újfent beüzemeljük a dekódert. Műűködik. Naná, már vagy öt éve. Azért megkönnyebbülünk.

Békés gambettázás és mergezsütés mellett telik a maradék egy óra, aztán bevágódunk a fotelokba. Illemtudó büfögés a reklám alatt, aztán főcím és izgatott sóhaj. L World.
Alapvetően nem is izgatna, legalábbis addig nem tette, amíg fel nem nyomták a csőrömet az Indexen, leszbikusok a szövegben/képernyőn alapon. Innentől viszont mocorgott a kisördög, talán tényleg velem van a baj, és nem is olyan rossz dolog ez, mindenestre úgy döntöttünk, kipróbáljuk. Hátha el leszünk csábítva. Mellesleg ezt mindketten reméljük, titokban. Kedves L World, tessen bennünket elcsábítani!
S az első öt perc után jobbra-balra tekereg, sóhajtozik, és feltűnően az órámat bámulja. Aztán morogni is kezd, óvatos nyaffantásokkal megspékelve, mint egy sétáltatást reklamáló elázott, kivert, szenvedő eb. Én azonban kitartok, ha már egyszer elhatároztam, hogy esélyt adok a műnek. S néhány buccsfób mondat után hangos kommentárra vált, én kuncogok méltatlankodásán, végre nem én kezdem a fikázást.
A második rész végén boldogan menekülünk haza, és a kocsiban összemosolygunk: ezért azért tényleg gáz lett volna előfizetni a canalra.
Vessenek meg, karcstársnők. Gagyi és ostoba, és még csak nem is a LA cicák miatt.

városnéző

Az egész marseillei kirándulás itt kezdődött, a palais Longchampnál, szokásomhoz híven egy apró elkeveredéssel fűszerezve. Az épület maga ölég lepurkant és teletagelt, de még így is kellemes meglepetés a zöldet meglehetősen mostohán kezelő marseillei kőrengetegben; muszáj is neki, hisz a kolera és a szárazság csapásait megelégelő városháza építtette az 1830-as évek végén, annak örömére, hogy megépült a Durance vizét a városig vezető csatorna.

A következő célpont a Reformés neogótikus duplatornyától balra, a város legmagasabb pontja (kicsit, déliverő?) és egyben büszkesége, a Notre-Dame de la Garde, némi kötelező kitérővel persze, Vieux-Port és halpiaca, meg az elmaradhatatlan Four des Navettes, a város legrégibb péksége, ahol a legjobb navettet lehet venni, ami L és Jf szerint leginkább szappanízű, dacára az idekeveredő evangélista urak csónakjára hajazó formának. Nesze neked fennkölt provanszi tradíció.

És íme a nemes cél, majd negyvenet verő déli kánikulában, x lépcsőfok és San Franciscot idéző utca legyőzése után, enyhén sípoló tüdővel, miegymással. Láthatóan turisták vagyunk. Utálom a státuszvesztést.
A szobor majd 10 tonna, majd 10 méter, és 100 évvel idősebb nálam, és valami 1000 db aranylappal van kicsinosítva. Hát olyan is. Csak egy marseillei meg ne hallja...

Na és ez az, ami onnan fentről látszik, If vára és Frioul két szigete, meg a tenger, hajajaj, és közben üvöltenek a kabócák, és misztrál borzol... apropó misztrál, L és Jf bájos szorgalommal fényképeztette magát, bár némi üröm keveredett az örömbe, főleg L részéről, mert a huncutja minden fényképre pajzán szarvacskákat varázsolt a hajából . Asszem itt kapták vissza az összes gonoszkodó vihogást, amivel a misztrállal kapcsolatos óvatosságra intő mondataimat díjazták.

A Notre-Dame de la Garde legfeltűnőbb sajátossága a mindent ellepő ex voto-k tömege, kinn és benn, falon és az oszlopokról lelógatva... Kincsestár egy naiv művészetekben érdekelt bölcsésznek, bizonyára. Megúszott hajótörések, makacs betegségek csodás legyőzése, összeforrt csontok, kihevert lórugások, elkerült ellenséges zárótűz, minden, amiben a vallásos ámulat a "Bonne mère" kezét sejtheti.
Az első és második világháborús ex voto-k között, Montsabert, Marseille felszabadítójának zászlójától fél méternyire egy új kincs virít a falon, amit két évvel ezelőtti látogatásomkor még nem láthattam: Drogba OM-es meze, akinek aranyat érő és UEFA kupa döntőig vezető lábát (és fejét) nyilvánvalóan a Szent Szűz irányította, mígnem a Chelsea és antikrisztus orosz tulajdonosa valami potom 35 millióért le nem nyúlta. Kezdem érteni, miért is indít a vatikán hivatalos ördögűző tanfolyamokat. bugy gatóv, vszigdá gatóv!!

topten

Ő kifejezetten előkelő helyet foglal el itteni kedvenceim között, naponta kétszer megcsodáljuk, és képtelenek vagyunk eldönteni, melyik évszak áll neki a legjobban.

nyaff

...azt például utálom, amikor elanyátlanodottan turkálok a neten. L es JF elmentek, hirtelen csendes lett a lakás, és bár mindenfélék eszembe jutnak, képtelen vagyok rávenni magam valami összeszedettebb teljesítményre. na, ezt a jaguárt a nizzai reptér parkolójában lőttük, még együtt.

baw-thow

Megjöttek S régen látott texasi rokonai, egész kedves népek, de nem nagyon beszélnek franciául, mi rohangálunk a vidám családtagok között és igyekszünk fordítani, már amit lehet-tudunk.
H már napok ótra erre készül, képes volt reggel hétkor ránktelefonálni, "ájem H", és "hogy van az a dal a nyúllal, elfelejtettem, jajajaj" és "vivillrakkjú", amiből néha egész váratlanul "fakkjú" lesz...
Az első találkozás elég félősre sikeredett, H végig az öklét rágta és a pólómba bújt, amint közeledő amerikait látott, mindenesetre az kiderült, hogy nem egyszerű a helyváltoztatás egy lábunkra ragadó félénk négyévessel.
Aztán a vacsora sokat lendített a helyzeten, H egyre felszabadultabban kacagott mindenen, néha odarángatott bennünket épp esedékes áldozata elé, hogy segítsünk elmagyarázni, hogy kell játszani a pléjsztésönön és hogy az egyik hódeszkás versenyző az lány és azzal a nagyi szokott játszani és a múltkor is íííígy ugrott le a sáncról és ííííííígy törte ki a nyakát és.....
Másfél óra heves pörgés után H úgy döntött, lerajzolja a vendégeknek, hogy lehet őt meglátogatni, ha esetleg valakinek kedve támadna játszani a pléjsztésönnel. Mérhetetlen mennyiségű krikszkrakszot pakolt rekord idő alatt M noteszébe, hangosan kommentálva a követendő utat: "itt van egy naaaagy fekete kapu, a barátom lakik itt, meg a papááája, meg a mamáááája, meg a hugija, és itt joooobbra kell fordulni, de mindig ügyesen indexelni kell, mert ha neeeem, majd a rendőr jóóóól leszid....és a rendőrnek van ááám pisztolya is, hogy le tudja lőni a rosszfiúkat, akik összetörik a kocsit... és van olyan rendőr is, akinek hajója van, és a nagypapiiiii a hajógyárban dolgozott, és naaaaagy hajókat épített, és amikor jön a hullám..." M itt vesztette el végleg a fonalat, és bátortalanul rákérdezett: "bató?" s közben segélykérően pillogott körbe, tényleg hajóra kell szállni, ha úgy döntene, meglátogatja H-t?
H nem hagyja magát csak úgy kizökkenteni, nem az a tipus. "Bató", mondta kedvesen M-nek, majd hirtelen megvilágosodásában helyesbített: "Baw-thow, érted?"

Fed Cup

Szombaton elmentünk Amált nézni. S elkattogtatott egy tekercset, én meg a kocsiban felejtettem a kölcsöngépet, pedig nagyon fel akartam vágni a közeli képekkel. Hát nem jött össze.
Anyósom is jött velünk, szerintem egyáltalán nem rakta össze, miért is van jelen az a sok rövidhajú zsebesgatyós és gyanúsan mackós mozgású nő... :o)
S végig lelkes volt, mint egy kisúttörő, szerintem ha nem szégyenli, beáll a sorba a kicsikkel aláírást kérincsélni. Pierce meccse után azért lelógott a pálya mellé, azóta azzal henceg, hogy kezet fogott Amállal, aki Dechyvel együtt akkor sétált be az öltözőbe.... Mááázlista.

♀ vagy ♂ 2.

Még mindig ugyanazt ragozom, bocsánat, de ezt nagyon szeretem.
Ja, és remek olvasmány ezügyben: T. W. Laqueur, Making Sex. Body and Gender from the Greeks to Freud.

gugli

A nap felismerése: és azért se hagyom magam beparáztatni.





tessenek okosodni a gugli printtel meg a gugli scholarral, ha arra járnak.

kooool

nahát. :o)

♀ vagy ♂

Engem egész héten annyira nyomasztott ez a duracell álnevű bértollnok és orgazmusatléta, mármint sokkal pontosabban a csapdahelyzet, amit kreált, hogy komolyan nekiveselkedtem, nosza, rakjuk össze a nemek közötti különbséget, de úgy rendesen, ne kuki-punci alapon, mert az már az oviban megvolt a többségnek.

Na, biologizálva: mindenkinek van 23 kromoszómája a papájától, 23 a mamájától, ami gyors fejszámolás után is 46. Ebből 44 autoszóma, 2 meg heterokromoszóma, XX vagy XY (Painter 1923), s az Y kromoszóma jelenléte a hím fenotipus jellemzője (Jacobs 1959).
Az embrió neme a 6-7. hétig indifferens, ezután a Müller és a Wolf vezetékből differenciálódnak és fejlődnek ki a nemi szervek (gonadális nem); az már elég rég kiderült, hogy bizonyos hormonok jelenléte (pl. tesztoszteron) a kromoszómaállománytól függetlenül hím egyedek kifejlődését idézi elő (Jost 1970). Viszont úgy tűnik, hogy már a a differenciálódás előtt is lehetséges az embrió eljövendő nemének meghatározása, ami arra késztette a kutatókat, hogy új megoldást keressenek.
Ami kapásból szembeötlő, az az, hogy néhány kivételtől eltekintve szinte mindenki a herék felé tapogat, s a petefészek megléte az alap, a herék a többlet. Ennek megfelelően a többség a TDF-et nyomozza (Testis Determining Factor), míg az OIM (Ovary Inducing Molecule) körüli kavarás ritka, mint a fehér holló (Wachtel 1983, Eichler 1986).
TDF 1: az Y kromoszóma elég korán kiesett a jelöltek sorából; egyrészt mert nem minden fajra jellemző ez a strukturális leosztás, a muslincáknál pl. XX/A és XXY/A nőnemű, míg XO/A és XY/A hímnemű, a madaraknál ZW nőnemű és a ZZ a hímnemű etc. Jacobs(1958) szerint az Y kromoszóma a domináns ezügyben, de De la Chapelle kutatásai alapján (1964) nyilvánvaló, hogy léteznek XX kromoszómás férfiak és XY kromoszómás nők, és egy nem lebecsülhető százalék egyáltalán nem bír standard kromoszómapárossal.
TDF 2: az HY antigén (Eichwald, Wachtel 1975), amiről szintén kiderült (Silvers 1982), hogy valójában két különböző antigént takar, melyek nem szükségszerűen vannak jelen egyszerre.
TDF 3: ZFY gén, ami egy ujj alakú fehérjevacak, mely cink jelenlété feltételezi (Zinc Finger Protein), és XX kromoszómájú uraknál előfordul, míg XY kromoszómájú hölgyeknél nem, de ez az ötlet is elég gyorsan diszkvalifikálódott (Page 1989, Seboum 1989).
TDF 4: a következő jelölt az SRY gén; a hipotézis szerint ennek egy mutációja van jelen XY kromoszómájú nőneműeknél, a gond csak az, hogy az XY kromoszúmájú nőnemű vizsgálati alanyok többségénél az SRY teljesen normális.
Hát, jelenleg tudományos katyvazzal van dolgunk, megoldás nincs a láthatáron.

Csontvadászat (lásd Petőfi esete a kazánkirállyal)
Hagyományosan és tudományosan két helyre fókuszálunk: koponya és medence, és elvileg megmondjuk, milyen nemű volt a megboldogult koponya ill. medencetulajdonos.
Gond itt is akad, csőstül:
i) a koponya „maszkulinizálódik” a korral, legyen nőről vagy férfiről szó, ergo a nem megállapításakor más tényezőket is figyelembe kell vennünk.
ii) Az inuitok medencéje az európaiakéhoz hasonlítva kifejezetten nőies jellemzőkkel bír, ergo nem mindegy, milyen populációval van dolgunk.
iii) A neolitikumban élt normandok (átlagmagasság kb. 135-165 cm) férfijai kifejezetten nőiesnek hatnak a kortárs, de tőlük pátszáz kilométerre keletre lakó lakosság (átlagmagasság kb. 150-180cm) nőtagjai mellett, ergo régészeti leletek elemzésekor a fenti probléma éppúgy jelen van, kisebb távolság esetén is.
iv) Túl sok a variáció: a homogén eredményeket szolgáltató leletek többsége a férfi – női pólus között helyezkedik el, s nem sorolható egyértelműen az egyikhez vagy a másikhoz; az erős jellemzőkkel bíró leletek pedig igen gyakran ellentétes karaktert mutatnak a vizsgált területtől függően: egy kifejezetten maszkulin koponyához gyakran feminin medence társul, sőt az sem ritka, hogy a medence jobb oldala férfi, a bal meg női jellemzőkkel bír.
Nna, mielőtt csontok után kapkodnánk, nem árt finomítani a módszeren.

Csontvadászat II. („Hun sírok, hun nem” parafrázis)
A szociobiologista Wilson és Co. szerint a nők és férfiak közötti szociokulturális különbözőségek természetesek, mert minden kultúrában, az őskorban, az emberszabásúaknál egyaránt megvolt.
Ennek jót tesz egy kis komparatív vacakolás, legyen a Grossgartachi kultúra célpont, irány Elzász. Ha csontvadászati méréseket-meghatározásokat akarunk megejteni, nem árt okosan megválasztani az értékeinket (Payre, Wiels, Fonton 2002). Ha a hatvanas évek fehér amerikai lakosságára belőtt értékek (Giles és Elliot 1963) alapján osztályozunk, a leletek 18%-a nő, 82%-a férfi. Hmm. Ha a hatvanas évek fekete amerikai lakosságára belőtt értékeket (uők) vesszük, 37% nő, 63% férfi. Ha a merovingiek (nem Matrix) értékeket vesszük (Peyre 1977), 53% nő és 47% férfi. Kul, kezd valamit mondani; a vizsgálat eredménye nyilvánvalóan a választott módszer függvénye. Lapozzunk. Az is nyilvánvaló, hogy a Giles-Elliot értékek sokkal markánsabb nő/férfi differenciára vannak belőve fehérek, mint feketék esetén. És az is nyilvánvaló, hogy a korabeli európai értékek szintén kevésbé válnak el egymástól.
Ha a grossgartachi urakat és hölgyeket nézzük, csontozatukon a végzett munka nyoma nem hagy teret a nem szerinti munkamegosztás hipotézisének, ugyanazok a deformációk, kopások etc. mindkét nem esetében, ergo ugyanaz a fizikai terhelés. A kőfaragó szerszámokat tartalmazó sírok egyike egy nőé, akinek karcsontjai között nagy az eltérés; jobb karja a ’feltárt sírok legerősebb jobbja’ top tenjébe vígan belefér. Ugyanígy találhatunk nyílhegyeket is női sírokban, ami kapásból orrbarúg egy bebetonozott elméletet a vadászat = hímtevékenység ügyben, nem beszélve a különböző bizsuk s más finomságok nemek közötti demokratikus megoszlásáról; nem árt észben tartani, hogy eleddig az ásatások rutinjában egyszerű volt az osztályozás: férfiszerszám => férfisír, női szerszám => női sír. Minderrről elfelejtették értesíteni a grossgartachi kollégákat, akik az aprócska urak mellé hajlamosak voltak női, a behemót hölgyek mellé meg férfi kacatokat pakolni, ennyit a német alaposságról.

Konklúziót levonni lusta vagyok, meg különben is nyilvánvaló.
Duracell ide-oda, megbuktam a beazonosítástanfolyamon, pedig aszittem, leszek én még öntudatos víg nő, de nem, maradok a környezetbarát napelemüzemmódnál.

bislama

Sarko inspiratív is tud lenni, úgy látszik, megakadtam a pijinnél...
Vanuatun valami százötvenezren laknak, és kb száztíz nyelvet beszélnek; ennél nagyobb nyelvi koncentráció nincs még a környéken se (pedig Melanézia híres a "szomszéd völgyben már nem értem mit mondanak" tipusú változatosságról), és nyilvánvaló, hogy ha át akarunk menni a szomszéd faluba, vagy ne adj Isten valamivel távolabb, akkor nem árt, ha van valami célravezetőbb kommunikációs módszerünk, mint a mutogatás. (Mellesleg három-négy éves koromban komoly fejtörést okozott az a tény, vajon a szomszéd faluban hogy beszélnek, aztán rájöttem - tapasztalati úton, valami búcsú alkalmából -, hogy nagyjából úgy, mint én, és ezen meg is lepődtem rendesen, hö, bár az megnyugatott, hogy a szegény anyámnak oly sok kínos pillanatot szerző, s a szomszéd Törőcsikéktől ellesett lufasz-t azért nem tudják olyan hetykén odacsapni, mint én.)
Na, szal Vanuatu. A száztíz nyelv mellé odapásszítódott egy új, a bislama (bishlamar), ami a tok pisin és pijin helyi testvérkéje, van benne kb. 85%-nyi angol, 8%-nyi francia és 7%-nyi helyi eredetű szó, ami nyelvtanában a helyi logikát követi. Aztán szép lassan a bislama teljes értékű anyanyelvvé is vált a lakosság nem elhanyagolható százaléka számára, de továbbra sincs hivatalosan rögzítetett helyesírása, noha minden hivatalos szöveg lefordítódik bislamára. Az egész azért érdekes, mert remek barométer mindenféle változások beazonosítására-mérésére, az antropológusok-myelvészek szeretik is, de ez nem igazán blogcompatibilis, asszem.
Itt van néhány kedves bismala szó, francia eredettel: bonane (buék), lafet (buli), lakol (ragasztó),masut (teringettét), kameong (kamion), goarier (tolatni), gato (süti), lakrem (krém), per (pap); az angolok: turisbot (utasokat is szállító hajó), halfhalf (őrült), kapman (egyenruhás hivatalos egyed), kilim (angol hit jelentései), ded (halott, de öntudatlan vagy szerelmes is), leg (láb minden tartozékával), buk (könyv), han (kéz és minden tartozéka), brij (híd), aztán minden, ami politika, konstitusen, independens, praem minista, koalisen etc... kedvencem a templomokban gyakorta elhangzó a lakile haleluja, ahol biza-biza, a lakile DT szerint az enculé-ből jön, hmm. Ne tessenek rosszra gondolni, van ez így más szavakkal is, a puskat nyilvánvalóan a pussy cat-ből jön, de pusztán macskát, az as pedig az ass-ból, s mindenféle dolgok alját jelenti.
Szal jó nyelv ez a bislama, ha valaki netán követné beteges reggeli szokásomat, itt lehet híreket meg miegymást olvasni, jobb, mint a keresztrejtvény. Na, ideje munkához látnom, kelebandi i ridim buk.

női póz 2.

Na nekem ezek a plakátok ugranak be a bprádiós akcióról.
Meg az, amiről sajnos nincs képem, nem tudom emlékszik-e még valaki a "Jó fekvésű telkek" óriásplakátra (anno a Budaörsi úton kenődtem fel rá sokat), elfekvő női akt, zöld virágos pázsitot imitáló aprócska bugyogóban, ezen én akkor sokat töprengtem, és azóta is veretlen első nálam.
Hát na. Felháborító vazze. Sehol a kétcentis narancsbőr meg a terhességi csíkok. Úgy látszik, ez az egyetlen gáz az efféle reklámokkal.
Mittomén. Reklámfogásnak nem rossz, belátom, bejáratott ikonográfia, ügyes kis agycsavar, óvatos csapda. Például már én is tudom, hogy mi az a sz@r, hogy bprádió.